15*

Chapter 15 - A telefon
   LASSAN LEJJEBB ENGEDTEM A VÁLLAMON AZ ANYAGOT, MAJD A DEREKAMIG CSÚSZTATTAM. Gus ujja megremegett a gombon. Mindkét kézfejemet a jobb vállamra tettem és a karom többi részével takartam el a melleimet. Gus fényképezett. Kicsit oldalra fordultam és elnéztem balra. A bal kezem a bal vállamon pihent, míg a jobb kezemmel a bal csuklómat szorítottam. Éreztem, hogy lazul a derekamon az anyag szorítása, így gyorsan elfordultam és megerősítettem.
   - Még egy pár fekvőt és felöltözhetsz – mondta Gus, majd mély levegőt vett és várta a következő lépéseimet.
   Oda léptem a dobozokhoz, majd óvatosan ráfeküdtem. A fenekemen hagytam a kékes selymet. Egyik karomat a fejem alá tettem, a másikat pedig a testem mellé fektettem. Gus csinált körül belül hat képet, majd letette a gépet.
   - Mehetsz – ült le és ivott pár kortyot a vizes üvegéből.
   - Mibe öltözzek? – szorítottam meg a mellkasom előtt az anyagot.
   - Fürdőruhába – szorította össze egy kis vonallá a száját Gus. – Most jön a sorozatod Harry-vel.
   - Hogy mit csinálok és kivel? – kiabáltam. A fiúk rám néztek.
   - Adri nem említette ezt sem? – csodálkozott Gustave.
   - Az a halott nőszemély valahogy ezt is elfelejtette megemlíteni – morogtam. – Miért pont vele?
   - Mert Louis az unokatestvéred, Niall túl alacsony, Zayn kilőve, Liam pedig nem akarja. Így maradt Harry – mondta Gus, majd bementem az öltözőbe. Felvettem egy babarózsaszín bikinit, aminek a melltartórész középen egy nagy csomóban volt megkötve.
   Kopogtak.
   - Gyere – kiáltottam ki, majd belépett Harry. Becsukta maga mögött az ajtót, majd közelebb jött hozzám. A szemében felismerhetetlen érzelmeket olvastam ki, majd tetőtől talpig végig mért.
   - Szia – mondta azon a megszokott mély hangján.
   - Ennél jobb nincs? – morgolódtam, majd elmentem mellette, de ő elkapta a csuklómat és visszarántott. A felsőtestéhez ütköztem. Felnéztem rá és már késő volt elhúzódnom. Megcsókolt. És ez az, amire nem számítottam.
   - Gyertek már ki – kiabáltak kintről a fiúk. Az ajkain elváltak, majd kimentem, hogy át tudjon öltözni.

   - Mosolyogjatok már – morgott Gus már a huszadik alkalommal. Furcsa fintort öltöttem magamra, és továbbra is tartottam a négy lépés távot Harry-től. – Remek. Akkor most menjetek egy kicsit közelebb – mutogatott a kezével és Harry tett egy lépést felém, de én nem mozdultam. – Még. Még egy kicsit – most én tettem egy lépést felé. Már csak két kicsi lépés választott el minket egymástól. – És közelebb még egy kicsit.
   Harry hozzám simult. – Még egy kicsit – mondta Gus.
   - Ha ennél közelebb mennénk, egybeolvadnánk – csattant fel Harry hirtelen.
   - Még – mosolygott csíntalanul Gus.
   - Ennél közelebb se nem akarok, se nem tudok menni hozzá – mondtam.
   - Jól van, akkor most vegyetek fel valami boldog pozíciót.
   Harry átkarolta a derekamat és a fülembe suttogta: - Még egy kicsit. – Próbáltam eltolni, de ő erősebb volt, így elkezdtem ütni. A fiúk már a hasukat fogták a nevetéstől.
   Mikor végre elszabadultam tőle futni kezdtem, de ő is jött utánam. Elkapta a derekamat és visszahúzott, de olyan erővel, hogy a lábam nem érte a talajt. Megpörgetett, majd hirtelen letett és így egymással szemben álltunk. A kezem a vállán, az övé a derekamon. Majd az arca közelített az enyémhez. És a fényképező hangjára felébredtem.
   Ez csak buta ábrándkép, amit Harry vetít ki elém. Nem fogom megcsókolni.
   Ellöktem magamtól
   és befutottam az öltözőbe.
   Becsaptam magam mögött az ajtót, majd lecsúsztam a mentén. A telefonom táncba kezdett az asztalon, így odamásztam és nem nézve ki az felvettem.
   - Tessék?! – szóltam bele a könnyektől elfojtott hangon.
   - Miért nem vetted fel eddig a telefont? – kérdezte egy ideges fiú.
   - Clay?

fürdőruha (bocsi, de az előbbi fejezethez is kitettem már..:SS):