16*

Chapter 16 - A Kavarodás

   - SKYLAR, MI TÖRTÉNT VELED? – KÉRDEZTE A VONAL MÁSIK VÉGÉN CLAY. Homlokomat a tenyerembe nyomtam és elnyomtam magamban egy ordítást. Nem kívántam erre a kérdésére válaszolni. De nem nyomtam ki a telefont, mert kellemes érzés volt, hogy ha mégis egyedül vagyok, hall engem valaki. Nagyon rosszul éreztem magam. Fájt a fejem, a hasam, a derekam, a hátam és a lábam is. Émelyegtem és a gyomrom fájó korgásokkal adta tudtomra, hogy neki sem jó. De nem voltam éhes! Már ha az ételre gondoltam is rosszul lettem.
   Aztán már hányinger is jelentkezett. Hátrahajtottam a fejemet és próbáltam nyelni, de nem sikerült. Aztán már csak a hasam görcsölése maradt. Magamban számolni kezdtem. Egy… kettő… három… négy… öt… hat… De a hétig nem jutottam el. Felpattantam ültőmből; a telefont eldobtam valahová a közelbe. Kifutottam az „öltöző” mosdójába.
   - Skylar! Jól vagy? – A mosdóajtajában álltam és éppen a számat töröltem meg egy törölközővel, de így is tisztán hallottam Clay hangját a telefonból. A rózsaszín fürdőruhámra felvettem azt a ruhát, amibe idejöttem, majd visszaültem az ajtó elé.
   - Ja – emeltem a fülemhez a telefont.
   - Figyelj… én nem tudom, hogy miért is hidegültünk el egymástól, de… - Hogy miért is?! Már épp kitörni készültem, amikor valaki kopogtatott mögöttem.
   - Skylar, minden rendben van? – kérdezte Louis két kopogás után. Nyöszörögtem neki valamit, majd félrecsusszantam és felnyúltam a kilincshez. De nem tudtam elérni, mert a bordáimnál valami hatalmas szúrást éreztem.
   - Figyelj Clay – mondtam lassan, kimérten immáron a falnak támaszkodva. – Tégy meg nekem valamit – nyöszörögtem a fájdalomtól elfojtott hangon – ne keress engem soha többé – majd kinyomtam a telefont és végleg kitöröltem őt a névjegyzékemből.
   Kezemet a fájó pontra szorítottam és lehunytam a szemeimet.
   - Bejöhetek? – kérdezte a résnyire nyitott ajtó mögül Louis. Aprót bólintottam. Mosolyt erőltettem az arcomra és felálltam. – Mi történt?
   - Clay hívott és egy kicsit ideges lettem miatta – vontam fel a vállamat.
   - És mi volt az én Harry barátommal? – húzogatta a szemöldökét.
   - Mi lett volna? – tetettem a bolondot, ki semmit sem tud. De Louis furcsa arca – ami hasonlított Bills epilepsziás kacsa nézésére – azonnal beindította nálam a beszélőmasinát. – Amikor itt voltunk bent ketten, megcsókolt.
   - Ez jó, nem? – vakargatta a fejét Louis.
   - Nem – vágtam rá dühösen. – Egyáltalán nem jó. Harry elég szépen kinyilvánította utálatát irányomba, most pedig csak meg akar őrjíteni. És úgy vélem sikerül is neki.

   - TEHÁT NÉZZÜK SORJÁBAN – JÁRKÁLT FEL ÉS ALÁ BILLS. Női kupaktanácsot hívott össze. A szobámban. Ott volt ő, Adri és én. Sőt még Nora is bevolt kapcsolva a beszélgetésbe webkamerán keresztül. – Részeg voltál. Lefeküdtél Zayn-nel, aki egy fiú – mondta, mire elfintorodtunk -, aztán most szédültél, hánytál, rosszul voltál és azt mondod, hogy még bármi lehet, mert női problémádnak – utánozta a hanglejtésemet, mert ezt a kifejezést használtam, amikor elmagyaráztam neki a dolgot – még nincs itt az ideje.
   - Venned kell egy tesztet – csapott a combjára Adri.
   - Én aztán nem veszek olyat – álltam fel gyorsan, de egyből mennem is kellett a mosdóba.
   - Na jó… mégis kell egy – mostam meg a számat, majd a törölközőmmel megtöröltem.
   - Ha szeretnéd, megveszem neked – tette a vállamra a kezét Adri. Rámosolyogtam és hálás pillantással néztem rá.
   - Én veszem meg, mert titeket itt ismernek. Túl kockázatos – mondta Bills és leült a földre.
   - Eszednél vagy? – rivalltam rá. – Holnapra az újságok tele lesznek azzal, hogy Louis Tomlinson barátnője terhes! És te aztán hiába mondod azt, hogy egy barátnődnek kellett… nem veszik be.
   - Megveszem én – szólalt meg Nora a laptopomból, mire mindhárman felé kaptuk a tekintetünket.
   - És hogy juttatod el ide? – billentette oldalra a fejét Bills. – Elrepteted első osztályon Dániába?
   - Csak oldani akartam a feszültséget – morogta. Adri felállt és felvette a kabátját.
   - Mindjárt jövök. Megveszem azt a tesztet és sietek – mondta, majd kiviharzott az ajtón, de gyorsan vissza is fordult. – Van gyógyszertár a kórházban? Az csak kétutcányira van innen.
   - Akadhat – húzta el a száját Bills, majd felült mellém. Adri egy fintorral megköszönte és elsietett.

      - ITT VAGYOK – RONTOTT BE AZ AJTÓN ADRI EGY NEGYED ÓRA MÚLVA. Remegve álltam fel és elvettem tőle a tesztet. Bezárkóztam a fürdőszobába, majd a hátamat az ajtónak vetettem.
   - Itt vagyunk – mondta Bills. Kivettem a tesztet, a dobozt és a papírokat pedig kinyújtottam.
   - Akkor mit is csináljak – kérdeztem suttogva és csak remélhettem, hogy hallják. A kezeimben remegett a teszt.
   - Azt írja, hogy a vizeletet egy tiszta edénybe fogjuk fel, majd a teszt egyik végét mártsuk bele, várjunk egy kicsit, aztán tegyük egy tiszta, vízszintes helyre – mármint a tesztet – és várjunk az eredményre. Ami úgy tíz vagy tizenöt perc múlva jelenik meg csíkok formájában – olvasta fel Bills. – Adri hozott tálat – mondta majd benyújtotta. Hogy honnan tudom, hogy ő nyújtotta? Megismertem a tornacipős körmeit.
   - Hát rendben – sóhajtottam, majd megcsináltam mindent, amit Bills felolvasott. A végén a tesztet letettem a tükör előtti üvegpolcra és kimentem. – És akkor… most várunk?
   - Igen. Gyere, üljünk le… és nézzünk tévét – mondta Adri. Egy telefon csörgött valahol a szobában. – Szia Nora – szólt bele Adri. – Nem még semmi.
   - Hé – szólt Bills – ez azt írja, hogy egy biztos csík azt jelenti, hogy nem. Két biztos csík azt jelenti, hogy igen. Egy erős és egy halvány pedig azt, hogy meg kell ismételni egy héttel ké… - ÉS EKKOR BERONTOTTAK A FIÚK.