17*

Chapter 17 - A múlt

   BILLS ARRÉBB ÜLT, ÍGY ÜGYELVE ARRA, HOGY GONDOSAN A TESZT DOBOZÁSRA ÜLJÖN. Mind a hárman tátott szájjal ültünk, mikor a hat fiú – Gus-szal kiegészülve – berontott a szobánkba. Bills keze megállt és benne ott fityegett a papír, mi kerek perec leírta, mit rejtegetünk. Kikaptam a kezéből és a zsebembe gyűrtem.
   Ha lehettem még ennél is idegesebb, az minden pillanatban csak fokozódott. A kezeim rendszerint remegtek, így rájuk ültem, hogy ne látszódjon az idegességem. A fiúk mind féléről csacsogtak, mire a lányok bólogattak, de tőlem csak furcsa mosolyra telt.
   Nem tudom mennyi idő elteltével – talán volt egy óra is – a fiúk még mindig nem mentek el, de Bills telefonja hirtelen pityegni kezdett. Erősen oldalba bökött, majd a fülemhez hajolt.
   - Letelt a tizenöt perc – suttogta. Hát csak negyed órája lennének itt a fiúk? A szívem a torkomban dobogott és felálltam.
   - Egy pillanat és jövök – mosolyogtam erőltetetten.
   - Skylar kiesett a zsebedből ez a papír – mondta Gus és szemügyre vette. Az arcán a vonások érthetetlenek voltak, de kikaptam a kezéből, majd a füléhez hajoltam, mintha megpuszilnám az arcát.
   - Egy szót se, kérlek. Mindent elmagyarázok, de most nincs rá lelki állapotom – mondtam, majd meg is pusziltam. – Köszi, Gus – mosolyogtam és kirobogtam a fürdőszobába. Lassan közeledtem a tükörhöz. Először belenéztem. Szörnyen festettem. Beesett szemek, sápadt arc.
   Aztán lenéztem a tesztre. Sokáig szuggeráltam homályos látással, majd kitisztult a kép. Egy csík. Csak egyetlen egy csík!
   Örömömben majdnem sikítottam, de tekintettel arra, hogy kint közönségünk van, befogtam a számat és úgy őrjöngtem.
   - Skylar visszamegyünk a szobánkba mind az öten – mondta Louis. – Gus itt marad, szia.
   - Sziasztok – kiabáltam, majd miután meghallottam az ajtócsapódást vártam két másodpercet és elsikítottam magam. Kidugtam mosolygó fejemet az ajtón és mélyet sóhajtottam.
   Bills és Adri is megkönnyebbült, sőt még Nora is vonalban volt: az ő sóhaját is hallottam. Viszont Gus mérgesen nézett rám.
   - Ne haragudj Gustave – ültem le mellé. Kezemben még mindig ott volt a teszt. – Nem tudhattam biztosan.
   - Akkor ugye most te nem… - vagy terhes, akarta volna befejezni a mondatát, de nem hagytam. Szorosan megöleltem és a nem választ suttogtam a vállába.

   - BESZÉLHETÜNK? – ÉRINTETTE MEG A HÁTAMAT HARRY, MIKÖZBEN AZ ÉTKEZŐBEN ÜLDÖGÉLTEM A KISLÁNYOKKAL KÖRBEVÉVE. Mindannyian tátott szájjal fürkészték Harry-t. – Hölgyeim, elnézést a zavarásért – mutatott az asztalon sorakozó gyöngyökre, drótokra és karkötőkre -, de elrabolnám Skylar-t. Nem baj?
   - Vidd csak – mosolyogtak a lányok.
   - Mit szeretnél? – kérdeztem tőle, mikor már elég messze voltunk az étkezőtől. Kiléptünk az épületből és a biciklitárolókhoz mentünk, amik közül egy kék színűnek neki is támaszkodtam.
   - Beszélni – vonta meg a vállát. – Szeretném, ha tudnál valamit.
   - Hallgatlak.
   - Miután te elmentél Cristel-ből az én és a fiúk kapcsolata… hogy is mondjam… furcsa lett. Egymás nélkül mentünk el bizonyos szórakozóhelyekre és… - kezdte, de elakadt. Az orra melletti részt kezdte el vakargatni.
   - Mi történt, Harry?
   - Az egyik ilyen buliban – ahova elmentem – szörnyű nagy baromságot csináltam, amit még senkinek sem mondta el.
   - Nekem elmondhatod. Egy párszor összetörted már a szívem – húztam el a számat – nem bánt meg, ha azt mondod lefeküdtél egy lánnyal.
   - Nem… nem azt csináltam. Egy buliban, nagyon lerészegedtem… mindent mindenre ittam, aztán már csak annyira emlékeztem reggel, hogy kiütve fekszem egy parkolóban. Aztán másnap elmentem ahhoz a gyerekhez, aki rendezte a bulit és megkérdeztem, hogy mit adott nekem.
   - Mit?
   - Azt mondta elég rendesen elszívtam három vagy négy füves cigit – hajtotta le a fejét. Nem kellene zavarnia, hiszen ez az ő élete, de bánt. Iszonyatosan bánt, mert hiába tagadom, de az én életem még mindig kapcsolódik az övéhez.
   Valami késztetett arra hogy megüssem. Hát megütöttem. Olyan erővel fejbe vágtam, ahogy csak bírtam, majd megöleltem.
   - Te barom állat – csak ennyit bírtam mondani. Erre már ő is megölelt.