6*

Chapter 6 - Caroline

   FURCSÁN JÖTT KI, AHOGY HÁROM TÁTOTT SZÁJÚ EMBER EGYMÁST BÁMULJA. Gus Billst, Bills Gust, én pedig mindenkit.
   - Skylar te jössz – utasított Keisy, majd elrántott a színpad irányába. – Gus te pedig készíts próbafotókat, ne bámuld azt a csajt. Ha bejön, kérd el a számát.
   - Hé – kiáltott fel Louis, majd átkarolta Bills vállát. – Ő az én barátnőm.
   - Nekem mindegy – vonta meg a vállát Keisy, majd Gust is húzni kezdte.
   - Mégis mi volt ez? – kérdeztem Gustave-tól. – Izzy?
   - Londonban egymással szemben lakunk, már kicsi korunk óta – mondta. – Nem tudtam, hogy ő Bills.
   - Hogy-hogy nem esett le, hogy egy londoni lányról beszéltem, akit Bills-nek hívnak?
   - Én mindig Izzy-nek hívtam – rántotta meg a vállát. Vele szembe fordultam.
   - Meg kell kérdeznem, szereted őt? – álltam meg előtte.
   - Mint a húgomat – mosolygott rám. – Mint ahogy téged is – ölelt magához.
   - Remek. Nem akarom, hogy komplikáció legyen – sóhajtottam a pólójába.
   - Színpadra! – kiabált Keisy, majd szétrebbentünk.

   - EZ SZÍVÁS – MOROGTAM A PÁRNÁMBA. – Nem akarok menni One Direction koncertre.
   - Pedig ez egy jótékonysági koncert és muszáj mennünk – ugrott mellém az ágyra Adri.
   - Tudom – nyögtem. Kínlódásomnak a telefonom idegesítő csörgése vetett véget.
   - Kértem már, hogy változtass csengőhangot – jött ki vizes hajjal, morogva Gus a fürdőszobából.
   - Szia Norácska – énekeltem bele a telefonba.
   - De jó a kedved – nevetett.
   - Igazából rohadt szar kedvem van – sóhajtottam.
   - Miért?
   - Miért nem vagy itt? – kiabáltam a telefonba.
   - Hol?
   - Münchenben – mondtam nyugodtabban. Erre csak annyit felelt, hogy a dolgok nem éppen alakultak a legjobban közte és Liam között. – Hiányzol.
   - Te is. És amúgy miért vagy szomorú? – kérdezte.
   - Mert One Direction koncertre kell mennem – húztam el a számat. – Nem akarok menni – nyavalyogtam, de Adri kikapta a telefont a kezemből.
   - Bocsi, de sietnie kell, mert nem akar elkésni és még csak cicanadrágban van. Puszi! – azzal kinyomta. Én még sokáig kiabáltam, hogy ne, mint egy igazi hülye, majd feladtam.
   Odaguggoltam a bőröndömhöz és kivettem egy ruhát. Az alsó része barackszínű rakott szoknya volt, a felső része pedig egy fekete pánt nélküli felső, aminek az elejét össze kellett patentozni. A hajamat begöndörítettük és aranyszínű sminket tettünk fel.
   A hallban már hatalmas tömeg volt. Tele volt minden fotósokkal, újságírókkal, tévésekkel, tini lányokkal. Őrület, hogy mindenki hajlandó jótékony célra fordítani pár eurót, csak hogy láthassa a One Direction-t.
   A tömegben Keisy-t kerestük, akit nagy nehezen bár, de megtaláltunk. Egy elkerített részben ült egy félkör alakú asztalnál, majd intett nekünk, hogy menjük oda hozzá.
   - Tényleg ide fogják telepíteni a Dánia tábort? – kérdezte az egyik firkász tőlem.
   - Természetesen nem – mosolyogtam. – A terjeszkedés azt jelenti a mi szótárunkban, hogy egyre több helyre eljuttathassunk egy tábort. Bár Németországba sikerült, szeretnénk még távolabbi országokba is létesíteni táborokat.
   - Maga és Harry Styles között milyen kapcsolat van? – kérdezte egy nő, miközben diktafont nyomott a képembe.
   - Az unokatesóm legjobb barátja, milyen kapcsolatnak kellene lennie közöttünk? – nevettem fel a nevetséges kérdésen, majd leültem Keisy mellé, aki szintén jó néhány kérdésre válaszolt.
   - Ez egy igen furcsa kérdés. De amint láthatja fontosak nekünk a gyerekek. Adri két, Gus három, Sky pedig egy éve került ki a táborunkból és láthatják, hogy milyen jól néznek ki most – mondta mosolyogva Keisy, majd vakuk villogtak felénk. Megpróbáltunk mosolyogni, de számomra úgy nehéz volt, hogy Keisy az imént Skynak szólított.
   - Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek ma. Ne felejtsétek az adományozást – lépett fel a színpadra Liam, majd őt követte a többi négy fiú.
   Majd énekelni kezdték az Everything about you-t, aminek az elején Louis sikeresen produkálta magát (mielőtt Liam énekelt volna csípőlökést imitált).
   A szám végén Harry beszélni kezdett.
   - Köszönjük, hogy meghívtak minket ide, főleg, mert így láthattam ismét azt a személyt, aki mindennél fontosabb számomra. Azt, akit tényleg szeretek. Skylar, szeretlek! - mondta Harry. A szemeim kidülledtek, a sajtó susmorogni kezdett, majd Harry felnevetett. – Remélem tetszett mindenkinek ez a random vicces pillanat – nevetett tovább. – A legnagyobb szerelemmel és boldogsággal köszöntöm itt a barátnőmet, Caroline Flack-et – kiabálta. – Gyere fel mellénk, kérlek. És szóljon neked a következő számunk – adott Caroline-nak egy puszit, majd elkezdték énekelni az I sould have kissed you-t. Mondanom sem kell talán, ennél rosszabbul még nem éreztem magam. Harry a dal közben engem nézett, mosolygott rám, bocsánat kérően. De csak megráztam a fejemet és kimentem.

ruha: