●4●

~Látszólag Louis egyszer ezt mondta egy újságírónak: Szeretem Eleanort, de néha hiányzik Hannah.


Kapitel 4 – Teperj még!

   OTHHON. Igen… „haza” mentem anyáékhoz és elmeséltem nekik mindent. Mármint majdnem. A zavarba ejtőbb részeket persze kihagytam. Mint például, hogy a kicsi lányuk már nem szűz és hogy azt hittem terhes vagyok. Apu már így is agyon ölelgetett. Sőt még a Harry-s részeket is kihagytam. De aztán robbant a bomba.
   - Anyu miért van a konyhában ennyi bőrönd?
   - Üzleti útra megyünk – szomorodott el anya. – Mindössze csak egy hét az egész. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar hazajössz, mivel eddig még egyszer sem voltál itt.
   - Szeretnénk, ha a fiúknál húznád meg magad erre az egy hétre – szorította meg apu a vállamat, mire elhúztam a szám.
   - Szívesebben tölteném veletek. Hova mentek, amúgy? – néztem fel apára. Nem lehet, hogy most elutaznak, pedig én most érkeztem haza. Ennyi kín és keserves idő után azt hittem, hogy végre velük tölthetek egy kis időt. Távol Harry-től, aki most szerintem azt hitte, hogy egy szál rózsával kibékített. Ennyi mindent nem lehet ilyen hamar megbocsájtani.
   - Szentpétervárra – mondta anya. HOGY HOVA? Hallottam, hogy a fiúk is csodálkozó hangokat hallattak (he? mi van? höh?).
   - Oroszországba? – tátottam el a számat. – Biztos, hogy csak egy hét?
   - Persze. Igazából egy nap az út, tehát csak öt napot töltünk el ott igazán – mosolygott anyu.
   - És most jön az a rész, hogy sietnetek kell, mert a gépetek fél óra múlva indul? – humorizált mögöttem Louis.
   - Negyed és tényleg mennünk kell – ölelt meg anya és kiment a kocsihoz.
   - Szeretlek kicsim – mondta apa és megölelt.
   - Én is szeretlek – öleltem szorosan magamhoz. – Siessetek haza és vigyázzatok magatokra – mondtam már a kocsink mellett állva. Apa bezárta a házunkat és most beszállt a kocsiba. Könnyes szemmel integettem nekik, majd elhajtottak.
   Kitöröltem a könnyeket a szememből és a fiúk felé fordultam.
   - Ismét egy hét, amit veletek összezárva tölthetek – gúnyolódtam, mire Bills felnevetett.
   - Arra a hétre én is maradnék, ha nem okoz gondot – nevetett fel. – Érdekes lesz – kacsintott felém.
   - Az biztos.
   A fiúk háza nagyon szép volt, de belülről kevesebb szoba volt. Maradjunk annyiban, hogy az alsó szintet nagyjából a nappali és a konyha foglalta el. A elsőt három szoba, míg a másodikat két szoba.
   - Hol fogunk mi – mutattam magamra, Bills-re és Gustave-ra – aludni?
   - Bills velem – karolta át Louis a barátnőmet. – Ha szeretnél Gus-szal aludni valaki hajlandó kifeküdni a kanapéra.
   - Nem – jött oda mellém Harry. – Ő – bökött felém – velem alszik. – Átkarolta a vállamat, majd a fülembe suttogott: - Tudom, hogy még nem bocsájtottál meg nekem. Hadd engeszteljelek ki – mosolygott. Remélem nem arra gondolt.
   - Nekem tökéletesen megfelel a kanapé – vakargatta Gus a tarkóját.
   - Vagy inkább feküdj be mellénk – kapott el a nevetés, amikor arra gondoltam, hogy Gus az egyik, míg Harry a másik oldalamon fekszik. Rosszat tesz nekem Louis.
   Ekkor üzenetet kaptam:

 „Aki a tűzzel játszik megégetheti a kezét! Üdv: Egy jó akaró”.

   - Te messziről sem akarsz nekem jót – morogtam, majd kitöröltem az üzenetet.
   - Mi történt? – kérdezte Harry.
   - Semmi - mosolyogtam rá, majd felterelt a szobájába