●5●

~Ha Louis mehetne akárhová, azt mondta, Niarniába szeretne menni. 


 
Kapitel 5 – Furcsa
   MIUTÁN HARRY FELRÁNCIGÁLT A SZOBÁJÁBA CSENDBEN ÜLTÜNK EGYMÁSSAL SZEMBEN. Készen álltam arra, hogy meghallgassam a magyarázatát, újra.
   Vázat pont szerint ugráltunk eseményről-eseményre.
   - Már annyiszor szerettem volna elmondani neked, de mindig közhelyesen sikerült összeötlenem a mondanivalómat…
   - Ez is egy közhely volt, Harry – mosolyogtam, mire felnevetett.
   - Közhelyekkel élek. Vegyük Louis-t. Olyan, mint egy teletabi, ami már kissé közhelyes, nem? – nevetett, mire felhorkantam. – De nem akarok eltérni. Ezt meg akarom neked magyarázni.
   - És én, hallgatlak – mosolyogtam. Mély levegőt vett, majd felállt és kiment a fürdőszobába. Furcsán jött ki, de… igen, én is furcsán éreztem magam.
   Harry öt perc után visszajött.
   - Bocsánat, csak el kellett intéznem valamit – mutatta fel a telefonját. Bólintottam. – Szeretném, ha tudnád, hogy nem tudom, hogyan kezdjem el ezt az egészet.
   - Nem számít a hogyan… Kezdj mindent az elejétől – sürgettem, mert már egyre inkább kíváncsi lettem.
   - 1994. február elsején megszülettem és… - nevette el a végét, mire megütöttem.
   - Rögtön tudtad, hogy én vagyok neked az igazi? – nevettem vele én is, s kicsit belepirultam a mondatomba.
   - Meglehet. Kicsi voltam még és mindent elfelejtettem. Csoda, hogy arra hallgattam, ha Harry-nek szólítottak – nevetett. – De most komolyan. Amikor elkezdtem veled járni (remélem eléggé elöl vagyunk) – mosolygott – nagyon jól éreztem magam, de így is rengeteg negatív kritikát kapok saját magamról és nem akartam, hogy neked is rossz legyen, hogy kiderüljenek a régi problémáid, meg azt sem akartam, hogy engem ez alapján megítéljenek. Erre Caroline nyitotta fel a szememet. Aztán már csak arra eszméltem fel, hogy amikor a közelemben van, furcsán dobog a szívem.
   - Ezt hívják szívzörejnek – vetettem közbe semlegesen és gúnyosan.
   - Azt hittem – nyomta meg a szavakat -, hogy szeretem. De tévedtem. Én téged… - kezdte volna kimondani azt a szót, ami három szótagból, kilenc betűből, három e-ből és hat mássalhangzóból áll. Kezemet a szájára tapasztottam.
   - Ne mondj ilyet soha – suttogtam, majd kifutottam a szobából. Már a lépcsőfordulóban jártam, amikor valaki csengetett. Gondolom Zayn nyitotta ki, mert Ő kiabált fel nekem, hogy engem keresnek. Könnyes szemekkel ám, de lementem és beálltam az ajtóba. Egy baseball sapkás fiú állt az ajtóban két szál rózsával és egy kis borítékkal a kezében.
   - Skylar Julia Tomlinson? – kérdezte, s szemeiben remény csillant meg. Kicsit hátra léptem. Honnan tudja a második és egyben legimádottabb nevemet? Azt csak Louis és a szüleim tudják, na meg Clay.
   - Én lennék. Miben segíthetek? – vettem fel magamra egy álmosolyt. Átnyújtotta a két szál vörös rózsát és a borítékot, majd az orrom elé tolt egy tollat és mappát.
   - Itt írd alá – megtettem, majd egy köszönéssel távozott. Kitől kaphattam? Louis csak nem küld nekem virágot? Clay azt sem tudja, hogy jelen pillanatban hol vagyok. De a szüleim? Lehet, hogy anyu és apu egy-egy szál vörös rózsával akarják kifejezni, hogy sajnálják, hogy el kellett utazniuk?!
   Izgatottan nyitottam fel a borítékot, majd olvasni kezdtem a benne rejlő üzenetet.

Skylar!
Valahogy gondoltam, hogy nem hagyod majd végig mondani, azt amit akartam mondani. Itt nem állíthatsz meg, nem foghatod be a számat.
Szeretlek!
És ezen már te sem tudsz változtatni.
Ha kell mindennap küldök neked virágot. Mindig egy szállal többet és a végén lehet, hogy már száz szálnál fogunk tartani, amíg megbocsájtasz, de ha megteszed nem érdekel, hány ezer virágot kell vennem neked.
Harry xx

   Kettesével szedtem a lépcsőfokokat és halkan beálltam Harry ajtajába. Kezemben még mindig a levelet és a két szál rózsát tartottam. Harry az ágyán ült háttal nekem, arcát kezeibe temette. Lassan beleszippantottam az egyik virágba.
   - Szívesen lennék vagy száz szál vörös rózsának is a tulajdonosa, de engem már ezzel a kettővel levettél a lábamról – mosolyogtam. Hangom hallatán összerezdült. Felnézett, majd nagy léptekkel odajött hozzám és megcsókolt. Karjaimat a nyaka köré fontam.
   - Szakítottam Caroline-nal – mondta, mikor elváltak ajkaink, s ismét megcsókolt.