7♥

7. Fejezet~Titok (Louis)

   Harry egész nap a sarkamban járt és folyton beszélt; kérdezősködött, hogy mit tudok arról a bizonyos dologról, aminek köze van Skylar-hez. Nem akartam elárulni Skylar-t. De egyszerűen csak megtettem. Harry már annyira kiborított, hogy kibukott belőlem a dolog. Még a szerencse a dologban, hogy nem kiabáltam el magam, hanem csak idegesen és dühösen suttogtam. Skylar-rel a ruhabolt után elváltunk. Ő bement még pár boltba, mi leültünk egy gyors étterem előtt.
   - Hogy értetted azt, hogy beteg volt? – suttogta Harry keserűen. Tudtam – a vak is látta -, hogy kedvelte Skylar-t. Kissé bántott is a dolog. Ő mégiscsak az unokahúgom. Harry viszont a legjobb barátom és tudom jól milyen. Érthető, ha egy kis féltést érzek, nem?
   - Evési zavarok – motyogtam, mert még mindig bántott az, hogy elmondom Skylar legnagyobb titkát.
   - De nem látszik rajta semmi. Bár elég keveset eszik, de…
   - Három éve jóval… testesebb volt, mint most. Kétszer-háromszor… És… ööö… Dániában egy táborban lefogyott – nyögdécseltem. Zavarba ejtő volt egy ilyen problémáról beszélgetni, ami ráadásul az unokahúgom problémája.
   - És te mióta tudod?
   - Pár napja csak. De remélem, nem kell, kérjelek arra, hogy erről ne beszélj senkinek.
   - Persze.
   - A lényeg, hogy már meggyógyult – zártam le a témát. Ezzel egy időben megjött Skylar is, így mindketten felálltunk és elmentünk.
   Nem ettünk semmit.



   - Tell me I'm a screwed up mess – énekeltük a nappaliban, miután visszaértünk a vásárlásból.  Skylar már jó párszor kiabált le nekünk, hogy próbáljunk csendben maradni, mert szeretne olvasni. Most hatodszorra már le is jött.
   - Fiúk – morogta fenyegetően. Jobbnak láttam elbújni, így egy párnát raktam az arcom elé, a lábaimat pedig felemeltem.
   - Ne bánts! – sikítottam lányos hangon.
   - Kislány, kapsz egy pofont ha nem fogod be! – mondta Skylar idegesen.
   - Sky, nyugalom. Be-ki, be-ki, be-ki. Tudod, a lélegzet – mondta Zayn.
   - Engem ne Sky-ozz. Így csak a ribancok hívnak az iskolából – forgatta a szemét. Kirázta a hideg, mert libabőrös lett a keze.
   - Az a lány, aki a boltban zavart? – kérdezte Harry. Ne folytasd kispajtás! Ennek még rossz lesz a vége!
   - Többek közt – vonta meg a vállát, majd a konyhába ment. Megfogott egy banánt, megnézte, de aztán visszatette.
   - Szerintem ne tedd azt vissza – mondta Harry, mire oldalba rúgtam. Vagy immunis, vagy nem érezte. – Híznod kellene egy kicsit.
   Itt megrúgtam olyan erősen, ahogy csak tudtam, mire Harry felkiáltott.
   - Te elmondtad neki? – kiabált Skylar. És itt a baj emberek! Tanulság: Félbolondnak elmondhatsz egy titkot, de az van annyira hülye és továbbadja a barom haverjának, aki visszamondja annak, aki megkért rá, hogy ne mondjam el senkinek! Nem tudom világos-e.
   - Nem, mármint én csak… Kicsúszott, oké? – mutogattam zavartan.
   - Ilyenkor láthatnád az arcodat – vágta oda foghegyről. – Megbíztam benned, Louis! Elmondtam neked a legnagyobb titkomat, erre neked mi az első dolgod? Elmondod Harry-nek!
   - Én komolyan mondom, hogy csak véletlen volt – kiabáltam vissza.
   - Igazat mond – csatlakozott Harry. – Én akartam, hogy elmondja. Csodálkozom, hogy nem ütött le.
   - Te fogd be! – rivallt rá. – Mi lesz a következő? Elmondod a sajtónak? Vagy ami még rosszabb esetleg az iskolatársaimnak?
   - Sajnálom – hajtottam le a fejem.
   - Hát én is – mondta és felment a szobájába.