Before you leave me today!

Fent van a Prológus az új történetemen! Kattints a képre. :)
Puszi: Alexa L. Wozde xx

●Köszönetnyilvánítás●

  Bár az ajánlást a könyvek elejére illik írni én mégis három évadot végig írtam és csak most ajánlom: Noricinek, Nononak és Adrinak. Megjegyzésként szeretném közbeszúrni, hogy ŐK ihlették meg a szereplők tulajdonságait. Norici Bills-ét. Nono Noraét. Adri pedig – milyen meglepő – Adrianét. Nem igazán szeretnék kiadni kulisszatitkokat, de az összes ötletet mi találtuk ki.
   Így bizonyítom, hogy teljes mértékben saját az írás. Általában magyarokon és tesiken, valamint útban hazafelé a buszon jöttek az ötletek. Némely durvább – köszönet érte Norcinek – nem került bele a történetbe, de egy bizonyos papíromon még mindig van egy két bizonyos ötlet, amit felhasználok az ÚJ történetemhez.
   Vannak olyan helyzetek, amik valójában megtörténtek velem – velünk és itt nem az emberrablásra értettem.
   És természetesen nem utolsó sorban köszönöm az összes olvasómnak, támogatómnak, rendszeres olvasómnak, lájkolómnak, csetelőmnek is, hogy a From the moment család részei lettetek. Talán muszáj lennék kiemelni néhányat közülük:
   Ari: Ő az, aki bármilyen körülmények között írt nekem kommenteket és mindig kifejezte a véleményét.
   Liraa: Talán a kommentelők közül – akiket személyesen nem ismertem – vele beszéltem a legtöbbet. És most, hogy már twitteren is „ismerősök” vagyunk, remélhetőlegmég többet fogunk beszélni. J
   lauraa: Bár Ő csak a chatbe ír, de mindig olyan jól esik az a pár sor, amit Ő ír.
   Köszönöm nektek!
   És köszönöm anyunak, aki mindig lecseszett, hogy mit gépelek ennyit. ♥
   Remélem a következő történetemet is ennyien fogjátok olvasni, vagy még többen és, hogy azt is szeretni fogjátok.

   Puszi: Alexa L. Wozde xx

●Utószó utáni szó●

~ Niall egyedül a szemeit szereti magán.

(Az író szemszöge)

   Skylar Tomlinson: miután nagy nehezen kiheverte mindazt a rosszat, ami érte mindössze pár hónap alatt eltervezte, hogy abbahagyja a mindenféle különböző tevékenységét és tanulni kezd. Persze ez sem megy zökkenő mentesen, főleg nem úgy, ha az ember végzős és olyan osztálytársakat kap, mint Isabella vagy Nora és olyan szomszédjai vannak, mint a One Direction.
   Skylar elhatározta, hogy egy ideig még nem költözik el otthonról, úgy, mint azt Bills tette, hanem kiélvezi az életet a szüleivel, amit elég sok hónapon át elpazarolt.

   Harry Styles: miután már csak négy fiú maradt a nagy házban Harry fejében is megfordult, hogy esetleg Ő is elhagyná a fiúkkal közös házukat és Skylarrel élne a saját házukban.
   - Azt megtanultam, hogy az élet rövid – mondtam Skylarnek -, főleg, hogy veled mindig történik valami, ami miatt ezt gondolhatom, de szeretném ezt a rövid életet veled kiélvezni – fejeztem be végül, de aztán rájött, hogy közel sem ez a mondandóm vége. A szobámban ültünk mindketten az ágyamon. Két kezem közé fogtam az arcát, majd folytattam, azt az eszementséget, ami az imént jutott eszembe. – Skylar… én… tényleg szeretlek és embert még talán így nem is szerettem, mint téged és szeretném, ha te is viszonoznád ezt.
   - Én viszonzom, te marha – csókolt meg, de finoman eltoltam, jelezve még nem fejeztem be.
   - Lenne hozzád egy kérdésem – szólaltam meg rekedten. A torkom teljesen kiszáradt. Körbe néztem a szobámban, majd megakadt a szemem az ágyam mellett lévő 7up-os üvegen. Lecsavartam a kupakját, majd azt a kör alakú bigyót leszedtem róla és letérdeltem az éppen ágyamon ülő lány elé. – Lennél a mennyasszonyom? Nem kell igent mondanod, ha nem akarsz. Én megértem. De ez nem azt jelenti, hogy most azonnal hozzám kell jönnöd, vagy azt, hogy nem kapsz normális gyűrűt. Csak szeretném, ha igaziból össze lennénk kötve. Mondjuk ezzel az ígérettel – hadartam el egy levegővel. Letérdelt elém és megcsókolt. – Tehát igen?
   - Igen, de lenne egy kikötésem előtte – mondta, miközben az ujját nyújtotta nekem, amire felhúztam az üvegről imént leszedett gyűrűpótlékot. – Had érettségizzek le – nevetett fel. 

   Louis Tomlinson és Isabella Cups: miután összeházasodtak két hetet töltöttek kettesben Honolulun. Pár koncertet és egy turnét is le kellett mondaniuk a házasság, mézeshetek, illetve Skylar elrablása miatt még régebben. Valamint a rajongókat egy kicsit az esküvő is megdöbbentette.
   - Louis? – léptem be a közös hálószobánkba kissé remegő térdekkel és kisebb bujkáló mosollyal az arcomon.
   - Igen, édes? – fordult el a számítógépétől.
   - Mit csinálsz éppen? – ültem le mellé az ágyra, majd kaptam egy puszit.
   - Képeket nézek. Baj van?
   - Nem tudom… Neked kell eldöntened – hajtottam le a fejemet. Hogy is tudnám elmondani neki? – Van egy hírem – húztam ki magam végül. Lehet, hogy észreveszi, majd… Nekem már eléggé feltűnt.
   - Bills… te mostanában… többet eszel a kelleténél?
   - Nem – mosolyogtam el. – Vagyis, de… de ez nem… Terhes vagyok, Louis.
   - Kitől? – állt fel indulatosan, majd mire meglátta az értetlen arckifejezésemet vigyor ült ki az arcára, amitől a szívem nyugodtan kezdett tovább dobogni. – Apa leszek! – kiáltott fel, majd felkapott a karjaiba.

   Liam Payne és Nora Termopol: kis párosunk története igazán nyugalmas. Nora végzős a gimnáziumban és, amint elvégezte a gimnáziumot tovább szeretne tanulni harcművészet szakon egy közeli főiskolán. Liammel továbbra is együtt vannak. Randevúznak, romantikáznak.

    Amberlie Commin:
   Már négy hónapja rohadok ezen az istenverte helyen. A női börtönök… undorítóak. Mocskosak és borzalmasak. Inkább megölném magam, ha lenne mivel, minthogy itt bent rohadjak még – a rám szabott – további tíz évet. Jó magaviselet fejében kilenc és háromnegyed.
   - Amberlie Commin emberölés, illetve emberölési kísérlet, valamint emberrablás fejében tíz év letöltendő börtönbüntetésre ítélem – ütött kettőt a bíró, majd két debella őr elráncigált a bíróságról.
   Amberlie, ha látná, magát elborzadna. Mindennap csak az ágyán ül szótlanul. A haján lenőtt a szőke festék. Hosszú szőke – most már zsíros - haja már csak a válláig ér és néhol csomókban hiányzik. A műkörmei lenőttek. A narancssárga börtön ruhája koszos és szakadt volt. A szája repedezett, az arca zsíros és pattanásos. Tíz év letöltendő börtönbüntetést kapott.

   Niall Horan: Niall szakított azzal a lánnyal, akivel Cristelben jött össze és azóta sincsen kialakuló kapcsolata.

   Zayn Malik: szintén szakítottak a barátnőjével, így most szingliként éli a napjait.

   Gustave Malt: visszarepült Dániába, hogy tovább fotózhasson, ám ebből sem lett semmi, mert felfigyelt rá egy tehetségkutató, aki megkérte, hogy utazza vele körbe a világot és fotózzon neki.

   Adrian Burmker: Münchenbe költözött, ahol folytatta a modellkedést és mostanra már a legjobb és legszebb modellek közé tartozik.

●Utószó●

~ Ha Louis unatkozik elkezdi Harryt piszkálni.

   Négy hónap telt el a „terrortámadásom” óta. Egy hónapig a kórházban feküdtem, két hónapon át pszichológushoz, három hónapon keresztül egyfolytában Clay-jel álmodtam. És az utolsó hónapomat Harry-vel töltöttem. Kettesben. Távol mindentől. Spanyolországban. A tengerparton.
   Jól lebarnultunk.

   Most pedig itt állok lenge koszorúslány ruhában, Las Vegas egyik kamutemplomában, az oltárnál egy Elvis imitátorral és nézem, amint Bills és Louis összekötik az életüket. Én és Nora ugyanolyan ruhát viselünk. Rövid szürke szoknya és egy bikini felső szerű elöl kötött felsőrész. Sötétszürke.
   Bills esküvői ruhája pedig… hófehér… hátul uszályos elöl combközépig érő, a derekán egy fekete övvel.
   - Bárcsak én lennék most a férj és téged ebben a ruhában vihetnélek nászéjszakára – bökött ujjával a szürke ruhácskámra Harry.
   - Majd meglátjuk – kacsintottam.
   - Ez egy ígéret? – csillant fel a szeme.
   - Még meglátjuk.
   - És most… - vágódott pózba az Elvis imitátor – mielőtt betolnám a mogyoróvajas-banános szendvicsemet csókold meg a menyasszonyodat.

koszorúslány ruha:

Bills ruhája:

●16●

~ Harry Valentin-napon akar megházasodni.

Srácok!
A kommentekből úgy vettem le,hogy néhányan úgy értették, hogy még tizenhat fejezet lesz, de nem. Azt írtam, hogy még a tizenhatodik fejezet van vissza...
Tehát ez az utolsó sajnos. És remélem méltó lezárással búcsúztathatjuk a számos bejegyzéseket. Ez után még két lezáró és meglehetősen egy oldalas rész jön, majd a köszönetnyilvánítás.
Puszi: Alexa L. Wozde xx

Kapitel 16 – Történet vége!

   (Harry)

   Miután Skylar apja elcsípett egy hívást a rendőrök beazonosították a számot, majd kiderült, hogy a Londont környező erdőben van(nak).
   Ahogy az a hangokból kiderült Clay az egyik támadó. De van vele egy nő is. Aztán, amikor megkaptam azt az SMS-t a szívem is leállt.
   Már majdnem az erdőnél voltunk. A kocsink lassított, de én kiugrottam még mielőtt teljesen megállt volna. A rendőrök elém kaptak, így nem tudtam ész nélkül berohanni.
   -  Körbe vannak véve! – kiabálta az egyik rendőr, az a köpcös, bajszos, aki már Skylar-ék házában is járt.
   - Fegyvert eldobni! – kiabálta a társa is.
   - Skylar! – kiabáltam én is, mert nem bírtam tovább, hogy csak ülök a fenekemen és nem csinálok semmit. A fiúk, illetve Bills és Nora is beértek minket.
   - Ha bárki közelíteni merészel, lelövöm! – ordította az a nő. A rendőrök tettek még pár óvatos és lassú lépést. - Esküszöm, az életemre, hogy megölöm!
   - Amberlie? – hökkent meg Louis. Az a szőke… ribanc? Akivel még Cristelben találkoztam? Aki a „Vegyél el Harry Styles” pólót viselte?
   - Éley, ne most gondold meg magad! Ne közelíts Clay – kiabálta magából kikelve, most már tudjuk Amberlie.

   Valaki lőtt. És kétségkívül biztos vagyok abban, hogy Amberlie lőtt.
   - Ne! – kiabáltam, sőt ordítottam fel.

  

 (Skylar)

   Amberlie lelőtte Clay-t. Itt a szemem előtt. Láttam, ahogy a fiú homlokába fúródik a golyó. Nem tudtam elfordítani a tekintetemet. Egyszerűen végignéztem, ahogy elszáll a szemeiből az élet és földre esik.
   Keservesen felzokogtam. Bár mérhetetlenül haragudtam, utáltam és megvetettem Clay-t… ő vagy két éven keresztül a barátom volt. A legjobb.
   Legszívesebben térdre rogytam volna, de Amberlie erősen fogott. Őrült és szenilis lett.
   - Amberlie – szólaltam meg rekedten és erőtlenül. – Régen ismertem egy lányt, aki mindig csak bántott engem. Viszonylag szép volt, de szörnyen öntelt. Mindig az örömét látta abban, hogy engem basztasson. Nem pedig abban, hogy embereket raboljon, aztán öljön meg.
   - Kussolj! Téged nem kérdezett senki – förmedt rám, majd a pisztoly forró csöve ismét az én halántékomnak nyomódott. Megremegett a gyomrom.
   - Persze, mert te nem akarod hallani az igazságot, Clay pedig már nem tud erre kérni. Mert meghalt. Mert megölted! Meggyilkoltad! – a szavaim halkan, mégis ridegen és egyben törékenyen csengtek.
   Megremegett a keze, majd ismét kibiztosította a fegyvert.
   - Álljon meg – szegezett pisztoly ránk egy rendőr. Szaggatott sóhaj szakadt fel belőlem. – Higgye el én ilyen távolról is el tudom magát találni.
   - Engedje el a lányt – de nem tette. – Mondom, engedje el – mondta erényesebben. Amberlie izmai megfeszültek, majd elengedett. Futni kezdtem.
   - Azt nem mondta, hogy tegyem is le a fegyvert – hangzott mögülem a hangja. Megláttam Harry könnyes és aggódó szemét. A szememből potyogtak a könnyek, majd egy pisztoly sült el én pedig fájdalmasan kaptam a karomhoz. – Történet vége!

●15●

~ Amikor Harry kijön a medencéből úgy néz ki, mint a kicsi Tarzan.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy összeszámoltam a fejezeteket és már csak a 16. van vissza, valamint azon kívül még három (Utószó, Utószó utáni szó és Köszönetnyilvánítás) van vissza. Hát igen... Minden jónak vége szakad egyszer.
De nem kell aggódni, mert csináltam egy új oldalt, amire az új történetemet - szintén 1D-s fanfiction - fogom felrakni. :D
Már csináltam egy oldalt az új történetnek. Had szögezzem le az elején, hogy a fejezeteket és a kinézetet akkor teszem fel, amint a Köszönetnyilvánítást feltettem ide.
LINK!
Puszi: Alexa L. Wozde xx

Kapitel 15 – És lőtt

   Már az erdő sűrűjében jártam, amikor letéptem a számról a ragasztószalagot, ugyanis a nagy rohanásban megfeledkeztem róla. Igazán csak akkor tűnt fel, amikor már nem kaptam levegőt. Most már a fákon kívül nem láttam mást. Csak a természetet. Még ha feljebb is emeltem a tekintetemet sem láttam London épületeit. Bizonyára én marha a másik irányba futottam.
   Már hetedszerre hagyom el – szerintem – ugyanazt a fát. Vagy körbe-körbe futkorászok, mint egy igazi hülye, vagy csak káprázik a szemem. Remélem, csak káprázik.
   - Álljál meg egy helyben! – ordít utánam Amberlie. Persze, majd itt helyben megállok neki és bevárom, hogy egyenlő esélyekkel induljunk el a nagy korhadt fáig és vissza? Te ki akarsz nyírni, baszd meg, meg nem állok! Majd, ha hülyébb leszek…
   - Te hülye kurva – ordított ismét. Legszívesebben felröhögtem volna, mivel már vagy huszadjára, vissza szóltam volna, de így is alig bírtam tovább futva.
   És most jött el az a pillanat, hogy eszement és hisztérikus röhögő görcsöt kaphatnék, ugyanis az a két állat a zsebemben hagyta a telefonomat! Legalább tudom, hogy én vagyok nekik az első. Én vettem el a rabló szüzességüket.
   Talán ez az egész kezd az agyamra menni…
   Őrületes sebességgel kaptam ki a zsebemből a készüléket, majd a híváslistámban lévő első számra nyomtam a zöld gombot, de ki is nyomtam, mert az első: Amberlie. Miért van még mindig meg a száma? Bár igaz… én csak az elrablóim telefonszámait őrizgetem… Aztán mikor megtaláltam apáét azonnal hívtam. De akárhányszor is hívtam szakadozott, rossz vonal fogadott.
   Nem hagytam abba… Amíg volt erő az ujjamban és a lábamban.

   Előre néztem és megpillantott egy emberi alakot. Ordítani kezdtem, hisztérikus visítás szakadt fel a torkomból.
   - Segítség! Segítsen rajtam!
   Aztán, amikor közelebb értem láttam, hogy Harry az. Felgyorsítottam, majd a karjai közé vetettem magam. Az karjai úgy öleltem engem, mint a védelmező ágak.
   És valóban azok voltak.
   Nem ember állt előttem, hanem egy bokor. De olyan valóságos volt. Olyan élethű. Azt hittem, hogy Harry-t látom. Hogy Harry ölel. De e helyett egy mocskos növény volt az.
   - Megvagy ribanc – ragadta meg a hajamat Amberlie, majd nem törődve azzal, hogy milyen ágakon át rángat – miért is érdekelné – kirángatott a bokorból, majd a földre lökött.
   - Miért kell az ilyeneknek mindig elfutniuk? – ért oda hozzánk Clay.
   - Ha én tudnám – vonta meg a vállát Amberlie. – Nem tanul a fajtája belőle. A végén mindig meghalnak.
   Elővette a telefonját, majd írni kezdett.
   - Édes Harry-m. Én figyelmeztettelek. Te választottál. A lány halott. Csókol: titkos jóakaród – mondta mézédes hangon. MÉGIS HONNAN VAN TÉREREJE?
   Előhúzott az övtáskájából egy pisztolyt.
   - Ezt a drágaságot apa vette nekem egy éve. Nem hittem, hogy valaha is használom a családi vadászatokon kívül is, de végül is… még is hasznát veszem – lengette meg előttem a pisztolyt Amberlie.
   Ujjaim még mindig a telefonra fonódtak és görcsösen nyomogatták apa hívógombját.
   - De most meghalsz – emelte a fejem elé a pisztoly csövét. – Utolsó kívánság?
   - Elengedsz? – tettem fel a legszánalmasabb utolsó kívánságot. Gúnyosan felnevetett, majd kibiztosította a fegyvert.
   - Hasta La Vista, Lúzer!
   - Körbe vannak véve! – kiabált valaki.
   - Fegyvert eldobni!
   - Skylar! – kiabálta Harry, mivel ennek a hangnak eléggé mély angol akcentusa volt.
   Amberlie megragadta a nyakamat, majd a pisztolyt a halántékomnak szegezte. – Ha bárki közelíteni merészel, lelövöm! – ordította azoknak az embereknek, akiket nem véltünk látni. – Esküszöm, az életemre, hogy megölöm!
   - Amberlie… - lépdelt közelebb Clay.
   - Éley, ne most gondold meg magad! – ordította a szőke az ex-legjobb barátomra, de Clay tett még egy lépést. Majd még egyet. – Ne közelíts Clay. – De ő tett még egy lépést. Majd Amberlie ráfordította a fegyvert és lőtt.

●14●

~ Harry egyszer strandőrként (?) dolgozott.

Ha nem lenne gond ehhez is kérném a véleményeket, mert ez is hasonló mint a 12, amihez szintén kértem. :D
Puszi: Alexa L. Wozde xx

Kapitel 14 - Szabadesés

   (Skylar)

   A világ körülöttem, mintha csak egy tompa hasadásként létezne. Szinte alig érzékelem. Csak azt érzem, hogy néha-néha megemelkedik alattam a talaj, vagy csak én repülök időnként?
   Fogalmam sincs, hogy hol lehetek, mert nem tudok mozogni. A csuklóimat és a bokáimat is valamilyen durva, de vékony dolog tartja fogva. A szememen valamilyen selymes anyag, míg a számon…
   A számat kipeckelték. Érzem, ahogy a ragasztószalag húzza a bőrömet, minden egyes mozdulatomnál. A kezeimet és lábaimat valószínűleg valamilyen kötéllel kötötték meg, a szememet meg egy kendővel takarták el. Egy jó sötét kendővel.
   Az orrom és a füleim szabadon voltak. Éreztem a szagokat, amik leginkább kávé, sült krumpli, olcsó parfüm, férfidezodor és dohány voltak. És hallottam a rádió szaggatott hangját, melynek adása mind egyes méterrel egyre inkább szakadozott.
   - Rohadt rádió – szólalt meg egy férfihang, majd nagyot csapott a rádióra, ami így abba hagyta a recsegést.
   - Nyugodj meg – szólalt meg egy nő, bár a hangja nagyon vékony és magas volt. Megkockáztatom, hogy talán orrhang.
   A fejem – lehet, hogy a szagok összhatásától – iszonyatosan fájt és émelyegtem is.
   - Elegem van abból, hogy már több hónapja folyamatosan ezt csináljuk és semmi eredménye – morgott a férfi. Mély és dörmögős hangja ismerősen csengett a füleimben. De az nem lehet, hogy ismerem…
   Felcsendült a rádióban egy dal John Mayer-től. Kellemesen csendültek a gitárakkordok, mire az autó ismét zöttyent egyet.
   - She’sa good girl, loves her mama, loves Jesus and America too. She’s a good girl,crazy ’bout Elvis, loves horses and her boyfriend too.
   A fejemet jobbra fordítottam, majd dörgölni kezdtem az üléshez – gondolom az volt, mert őszintén szart sem láttam. Lentről felfelé görgettem a fejemet, majd a kendő az orromig lecsúszott.
   - And I’m a bad boy, ’cause I don’t even miss her.
   Óvatosan körbe néztem. A kocsi belülről bár tág volt, mindenhol szemét volt eldobálva. Üres Starbucks-os poharak, cigi csikkek, öngyújtók, McDonald’s-os dobozok és egyéb szemetek. Csak elöl volt két ülés, hátul üres tér egybeépítve a csomagtartóval. A támadómnak ötajtós kocsija van? De jól megy… Annyira talán mégsem. Bizonyára nem záródhat jól, mert egy fadarabbal van kitámasztva. Nincs csukva!
   Erőt kellett vegyek magamon, hogy előre nézzek és megállapítsam a két „elrablómat”. Először csak egy hosszú szőke hajkoronát láttam az anyósülésen, majd arc is társult hozzá: Amberlie! És igen… féltem megnézni ki a másik. Mert biztosra tudtam, hogy ki az, de nem akartam megtudni. Odasimultam az ülés hátuljára, majd oldalra nézve egy fákkal körülölelt helyen haladtunk éppen. Ha hátranéztem, azonban még látni véltem a Big Ben-t és a London Eye-t. Összekötözött kezekkel ügyetlenkedtem, de végül sikerült kicsusszantatnom az egyik csuklómat a kötelek közül, majd a lábamon lévő köteleket is eloldoztam.
   - I wanna write her name in the sky.
   És mikor előre néztem megláttam Clay-t. Azt a fiút, aki régen bármit megtett volna – sőt meg is tett – azért, hogy megvédjem engem és most pont Ő az, aki bántott.
   - And I’m free, I’m free fallin’, fallin’…
   Odakúsztam és kirúgtam a csomagtartó ajtaját. A fadarab elrepült én pedig hátra néztem utoljára Clay-re.
   - A ribanc – suttogta Amberlie. Már a nyelvem hegyén volt a visszavágás, de döntenem kellett: vagy megtartom a becsületem és leállok vitatkozni vagy ugrom!
   A fülemben dübörgött az adrenalin, a véremben áramlott az energia. Nyeltem egy nagyot és ugrottam.
   - Now I’m free fallin’!

   Tekintve, hogy erdős részen mentünk nem estem aszfaltra. Csak egy ág szúrta ki majdnem a derekamat. Nem volt időm sajnáltatni magamat futni kezdtem. Sántítva, de futni. Hallottam, ahogy Clay lefékez a kocsival, majd két ajtócsapódás után futólépteket hallottam mögülem.