●14●

~ Harry egyszer strandőrként (?) dolgozott.

Ha nem lenne gond ehhez is kérném a véleményeket, mert ez is hasonló mint a 12, amihez szintén kértem. :D
Puszi: Alexa L. Wozde xx

Kapitel 14 - Szabadesés

   (Skylar)

   A világ körülöttem, mintha csak egy tompa hasadásként létezne. Szinte alig érzékelem. Csak azt érzem, hogy néha-néha megemelkedik alattam a talaj, vagy csak én repülök időnként?
   Fogalmam sincs, hogy hol lehetek, mert nem tudok mozogni. A csuklóimat és a bokáimat is valamilyen durva, de vékony dolog tartja fogva. A szememen valamilyen selymes anyag, míg a számon…
   A számat kipeckelték. Érzem, ahogy a ragasztószalag húzza a bőrömet, minden egyes mozdulatomnál. A kezeimet és lábaimat valószínűleg valamilyen kötéllel kötötték meg, a szememet meg egy kendővel takarták el. Egy jó sötét kendővel.
   Az orrom és a füleim szabadon voltak. Éreztem a szagokat, amik leginkább kávé, sült krumpli, olcsó parfüm, férfidezodor és dohány voltak. És hallottam a rádió szaggatott hangját, melynek adása mind egyes méterrel egyre inkább szakadozott.
   - Rohadt rádió – szólalt meg egy férfihang, majd nagyot csapott a rádióra, ami így abba hagyta a recsegést.
   - Nyugodj meg – szólalt meg egy nő, bár a hangja nagyon vékony és magas volt. Megkockáztatom, hogy talán orrhang.
   A fejem – lehet, hogy a szagok összhatásától – iszonyatosan fájt és émelyegtem is.
   - Elegem van abból, hogy már több hónapja folyamatosan ezt csináljuk és semmi eredménye – morgott a férfi. Mély és dörmögős hangja ismerősen csengett a füleimben. De az nem lehet, hogy ismerem…
   Felcsendült a rádióban egy dal John Mayer-től. Kellemesen csendültek a gitárakkordok, mire az autó ismét zöttyent egyet.
   - She’sa good girl, loves her mama, loves Jesus and America too. She’s a good girl,crazy ’bout Elvis, loves horses and her boyfriend too.
   A fejemet jobbra fordítottam, majd dörgölni kezdtem az üléshez – gondolom az volt, mert őszintén szart sem láttam. Lentről felfelé görgettem a fejemet, majd a kendő az orromig lecsúszott.
   - And I’m a bad boy, ’cause I don’t even miss her.
   Óvatosan körbe néztem. A kocsi belülről bár tág volt, mindenhol szemét volt eldobálva. Üres Starbucks-os poharak, cigi csikkek, öngyújtók, McDonald’s-os dobozok és egyéb szemetek. Csak elöl volt két ülés, hátul üres tér egybeépítve a csomagtartóval. A támadómnak ötajtós kocsija van? De jól megy… Annyira talán mégsem. Bizonyára nem záródhat jól, mert egy fadarabbal van kitámasztva. Nincs csukva!
   Erőt kellett vegyek magamon, hogy előre nézzek és megállapítsam a két „elrablómat”. Először csak egy hosszú szőke hajkoronát láttam az anyósülésen, majd arc is társult hozzá: Amberlie! És igen… féltem megnézni ki a másik. Mert biztosra tudtam, hogy ki az, de nem akartam megtudni. Odasimultam az ülés hátuljára, majd oldalra nézve egy fákkal körülölelt helyen haladtunk éppen. Ha hátranéztem, azonban még látni véltem a Big Ben-t és a London Eye-t. Összekötözött kezekkel ügyetlenkedtem, de végül sikerült kicsusszantatnom az egyik csuklómat a kötelek közül, majd a lábamon lévő köteleket is eloldoztam.
   - I wanna write her name in the sky.
   És mikor előre néztem megláttam Clay-t. Azt a fiút, aki régen bármit megtett volna – sőt meg is tett – azért, hogy megvédjem engem és most pont Ő az, aki bántott.
   - And I’m free, I’m free fallin’, fallin’…
   Odakúsztam és kirúgtam a csomagtartó ajtaját. A fadarab elrepült én pedig hátra néztem utoljára Clay-re.
   - A ribanc – suttogta Amberlie. Már a nyelvem hegyén volt a visszavágás, de döntenem kellett: vagy megtartom a becsületem és leállok vitatkozni vagy ugrom!
   A fülemben dübörgött az adrenalin, a véremben áramlott az energia. Nyeltem egy nagyot és ugrottam.
   - Now I’m free fallin’!

   Tekintve, hogy erdős részen mentünk nem estem aszfaltra. Csak egy ág szúrta ki majdnem a derekamat. Nem volt időm sajnáltatni magamat futni kezdtem. Sántítva, de futni. Hallottam, ahogy Clay lefékez a kocsival, majd két ajtócsapódás után futólépteket hallottam mögülem.