8♥

8. Fejezet~A könnyek mestere

   Amint felértem a szobámba erőt vett rajtam a zokogás. Mit zokogás? Bőgtem. Teljes erőmből. A földre rogytam az ajtó mentém. Tenyeremet a homlokomra szorítottam. A vállam rázkódott. Mély levegőket próbáltam venni, hogy megállítsam a sírást. Volt három évem arra, hogy meg tanuljam kezelni a könnycsatornáimat. Mondom kezelni, nem pedig kiiktatni. Megtanultam, hogyan ne sírjak mások előtt. Csak arról mindig megfeledkezem milyen nehéz utána sírni…
   A telefonom csörgésére felkaptam a fejemet. Odamásztam az ágyamhoz és felhúztam rá magam. Most nem látnak mások. Nincs szükség a tartásra.
   - Halló?
   - Skylar. Mi van? Mi történt? – aggodalmaskodott Bills.
   - Semmi. Csak Louisnak elmeséltem tudod… azt, erre ő tovább adta Harry-nek – sóhajtottam. Most már hangtalanul sírtam. Az elmúlt három évben annyit sírtam, hogy szinte megtanultam milyen helyzet hogy tartsam magam, vagy éppen hogy sírjak, hogy ne tűnjön fel, hogy sírok.
   - Ne jöjjek holnap? – szomorodott el.
   - Mi? Ugyan már – töröltem le a könnyeket. – Szükségem van rád és megígértem, hogy elkísérlek arra a hülye koncertre. És majd itt alszol – mosolyogtam.
   - Rendben. A vonatom tízre ér be hozzátok – mondta vidámabban.
   - Jó. Megkérek valakit, hogy menjen ki eléd, oké?
   - Tökéletes. Hé és babám – szólt még mielőtt letettem volna – ne sírj, mert nem éri meg.
   - Jó. Szia.



   Másnap reggel nagyon korán ébredtem. Az órám még csak hét órát mutatott. Kitakartam magam és odaálltam a tükör elé. A szemfesték fekete csíkokban díszítette az arcomat. A szemem alatt csúnya karikák virítottak, az arcom ragadt a könnyektől. Viszont, ha a legrosszabbul érzem magam, akkor kell a legjobban kinéznek. Nem engedhetem meg, hogy elhagyjam magam.
   A fürdőben megmostam az arcomat, a fogamat és lefürödtem.

   Magam köré csavartam a törülközőmet és visszamentem a szobámba. A szekrényemből kivettem egy rövid – rövid-rövid – farmerszoknyát és egy Superman logós has pólót. Majd visszamentem a fürdőbe és felöltöztem. Mivel még csak egy óra telt el, így a hajamat is megmostam.
   Fél óra után lementem. Mély sóhajjal tapasztaltam, hogy a fiúk a konyhában hangolnak. Lementem és kikerültem őket. A hűtőből kivettem egy joghurtitalt; meglóbáltam Harry arca előtt, aki elmosolyodott és a nappaliba mentem. Bekapcsoltam a tévét; a Plain Jane ment. Törökülésbe húztam a lábaimat és inni kezdtem a joghurtomat.
   - Fiúk, valaki el tudna menni majd Bills-ért? Tízkor ér ide a vonatja – szóltam a vállam felett.
   - Majd elmegyek én – mondta Louis. Mélyet sóhajtottam, majd bólintottam.



   - Megígérem, hogy elintézem – hallottam a szobám ajtaja előtt egy lány hangot. Majd egy perccel később Bills lépett be. Egy hosszú csőszárú fekete farmer és egy fehér rövid ujjú pólót hordott. A nyakába vetettem magam. Olyan szorosan öleltem, ahogy csak bírtam.
   - Hoztam neked egy ajándékot – tolt el Bills. Kérdőn néztem rá, majd kinyitotta az ajtót és Nora rohant be rajta. Szinte rám ugrott. Az örömkönnyekről nem volt szó a kontrollban.
   - De… ez… mégis… nem értem – ültünk le az ágyamra.
   - Twitter-en láttam, hogy sokat írsz egy london-i csajjal és láttam, hogy ki van írva, hogy ide jön egy 1D koncertre. Nekem is volt egy jegyem, hát megkértem hadd jöjjek én is – mondta Nora.
   - Atya ég, annyira örülök – sikítoztam.