15♥

15. Fejezet~Akkor menjünk!

   EGÉSZEN A PARKOLÓIG FUTOTTAM, AHOL MEGHÚZTAM MAGAM AZ EGYIK KOCSI MÖGÖTT. Nem sírsz, nem sírsz, nem sírsz – utasítgattam magam. Ez egy nyilvános hely. Már így is bámulnak téged, miért ringatózol előre-hátra egy kocsi mögött ülve.
   Igaz vagy sem a földön ültem egy kocsi mögött és a térdemet magamhoz ölelve hintáztattam magam előre-hátra.
   Külön tény, hogy ettől a pár héttől már magamban beszélek és utasítgatom magam mindenfélére. Ha most jó kedvem lenne, rá foghatnám arra, hogy Louis tett ilyenné az örökös hülyeségével, de nincs jó kedvem. Az igazat megvallva messze vagyok tőle. Dúdolni kezdtem Torn-t és abbahagytam a hintázást.
   Eléggé össze voltam zavarodva ahhoz, hogy már magamat se ismerjem. De muszáj volt megtartanom az erősség álcáját, mert nekem csak a méltóságom maradt meg, mint énem egy apró darabja. Már csak ez tart a földön.
   Bár a fürdőruhám még egy kicsit vizes volt magamra kaptam a ruhámat és csak most vettem észre, hogy nincs nálam sem pénz, sem telefon. Mérges, dühöngő morgást hallattam, majd visszaindultam a strandra.
   - Hazavigyelek? – kérdezte Harry, miután megtettem két lépést. Gyorsan megfordultam és a kocsi mellett állt, ami mellett nem rég összeomlottam.
   - Miért tennél ilyet? – kérdeztem rekedtes hangon, majd mély levegőt vettem és kiűztem a torkomban ragadt gombócot.
   - Igazad van – tette zsebre a kezét. – Miért tenném annak az ellenkezőjét, amit ez a helyzet várna tőlem? Miért tetted te az ellenkezőjét annak, amit kellett volna?
   - Mit kellett volna tennem, Ó, nagy Harry – kérdeztem dühösen. Tudom, hogy látta, de ha annyira nézett miért nem vette észre, hogy csak Clay csókol?
   - Nehogy már neked legyen ez a rossz helyzet. Te szegény, drága. Neked van bőven aztán a pasikból – kiabált Harry. – Ott voltam én, most itt van Clay. Ki a következő, Ms. Nyolc pasim van, akiknek bármit szabad?
   - Mi? – kiáltottam. – Ha nem lennél annyira vak még láthattad volna, hogy nem az történt, aminek te hiszed. Lehet nem húzódtam el, de ő a barátom, csak nem gondolhattam, hogy meg akar csókolni!
   - Ugyan már. Valld be, tetszik a helyzet, hogy a srác nem tud csak a barátod lenni. Eddig ilyesmi nem történhetett meg veled, nem? – Ha ezzel most arra akart célozni, amire én gondolom, mindjárt tettlegessé fajul a helyzet. – Ezelőtt ilyet nem tehettél, ugye? – kérdezte, mire meglendítettem a kezem, ami az arcán csattant.
   A filmekben ilyenkor a főhősnő mindig sírva fakad. Bár én nem vagyok „főhősnő”, de attól még elsírtam magam.
   - Mit sem tudsz rólam – kiabáltam kicsit hátrálva, hogy ne egyenesen az arcába kiabáljak. Úgy éreztem nincs több mondanivalóm a számára így hátat fordítottam neki és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem a közeléből. Hátra sem néztem.
   Megálltam a legközelebbi kisboltnál, majd bent használtam a telefont. A könnyeimet letöröltem és mosollyal az arcomon kértem el az eladótól a telefont. Mikor a kezembe adta a készüléket mosolyogva bólintottam és felhívtam anyát, hogy legyen szíves értem jönni, mert Clay nem tud hazavinni. Valami sürgős dolga akadt.

   Otthon a telefonom rengeteg nem fogadott hívást mutatott. A nagy rész Billstől és Noratól jött és volt kettő, ami Louis-tól. Körbenéztem a szobámban és a szemem megakadt valamin, a szőnyegemen. Majdnem az ágy alatt volt, csak egy lila szív alakú része látszott. Lehajoltam és felvettem. Bills szerencsekarkötője volt. Rengeteg színes medál volt rajta. Színes betűk (I-S-A-B-E-L-L-A), egy pár futócipő – gondolom az, mert Bills imád futni és még rengeteg csillag és ez a lila szív.
   Gyorsan felhívtam. – Szia Bills. Azért hívtál, mert itt hagytad a karkötődet?
   - Igen és jó lenne, ha felvennéd azt az átkozott telefont – zsörtölődött.
   - Bocs, nem volt nálam – húztam el a számat. – Mi lenne, ha elvinném neked? Most azonnal vonatra szállok. El kell mennem innen és te tökéletes indokot adtál a távozásra.
   - Már megint mi történt? – sóhajtott. – Kicsi szívem, neked bonyolultabb az életed, mint a cicám gombolyaga.
   - Locsi? – nevettem, utalva, hogy nem emlékszem biztosan a macska nevére.
   - Sztracsi – szidott le. – Itt aludhatnál és elmesélhetnél mindent.
   - Tökéletes, akkor sietek – bepakoltam a szükséges dolgokat, majd közöltem anyával, hogy elmennék. Apró rágódás után belement. Kedvelte Billst. Felvettem egy hosszú farmert, egy bézs színű pólót és egy sötét türkiz kis kabátot, amin arany gombok voltak, meg egy fekete magas sarkút. Elköszöntem anyától és írtam egy üzenetet Louis-nak
Bocsi, hogy így szólok, de kb. két napra Londonba megyek. Nem sokára indul a vonatom. S.

   Egész úton azon rágódtam, hogy vajon az a fiúk autója volt-e, amit a vonat indulásakor láttam. De mikor a vonat a harmadik városban megállt és láttam a Big Ben-t felálltam és kiléptem az esőbe. Persze, hogy esik. Miért ne esne? Ugyan kérlek!
Ma nyolckor koncertünk lesz. Azt reméltem eljössz. L.
   Én is sok mindent remélek Louis. Köztük azt is, hogy nem lesz drámával teli az életem és nem kell London-ba költöznöm.





A ruha: