14♥

14. Fejezet~Csók

   REGGEL FURCSA POZITÚRÁBAN ÉBREDTEM. Harry háton feküdt én pedig ő rajta. Próbáltam óvatosan lecsusszanni róla, de hirtelen megragadta a derekamat, jelezve, nem akarja, hogy elmenjek mellőle. Mosolyogva fúrta arcát a hajamba és mormolt valamit. Nem akartam visszakérdezni, mert akkor elhúzódna tőlem. Csak reméltem, hogy nem kérdés volt.
   Közelebb bújtam hozzá, kiélvezve a belőle áradó meleget és beszívtam az illatát. – Fel kellene kelnünk mi? – kérdezte unott hangon.
   - Kellene – fintorogtam. – De nem akaródzik – nyafogtam. Elhúzódott tőlem és rám mosolygott. – Nem kapok még öt percet melletted, igaz?
   - Tízet kaphatsz, csak nem itt és most – kacsintott. A nyakamig húztam a takarómat és lehunytam a szemem. – Nem alszunk – csókolt meg Harry. Mikor felállt kinyitottam a szemem és akárhogy is próbálkoztam, de megakadt a szemem a piros-csíkos boxerján.
   - Te így aludtál mellettem?
   - E nélkül akartad volna? – kacsintott, mire elvörösödtem. – Fiatal még a nap.
   - Remek – morogtam. – Most pedig menj ki, mert mindjárt indulunk és szeretnék felöltözni. Kérlek.
   - Megyek, megyek!

   MIUTÁN HAZAÉRTÜNK LOUIS ÉS ÉN KIVITTÜK NORAT ÉS BILLST A VONATÁLLOMÁSRA, AHOL ELBÚCSÚZTUNK EGYMÁSTÓL. Hiányozni fog ez a két bolond. Főleg, hogy így nem fogok elbírni öt fiúval.
   Megbeszéltük, hogy naponta konferenciabeszélgetést folytatunk twitter-en, msn-en és telefonon. Ha bármi van, őket kell hívnom elsőnek.
   Délután Clay ismét hívott. Most már elfogadtam a hívását. Gyorsan felvettem a fehér fürdőruhámat és a tavaszi ruhámat, aminek a mellrésze virágmintás volt fehér alapon, majd az alatt egy türkiz színű szoknya volt, barna vékony övvel.
   Negyed óra múlva Clay már dudált is a házunk előtt. Lefutottam, majd a fiúkkal közöltem, hogy Oslire-be megyek Clay-jel. Nem igen szóltak hozzá, csak hümmögtek és bólogattak.

   - REMÉLEM NEM BÁNTAD, HOGY MEGKAJÁLTUNK – MOSOLYGOTT CLAY, MIKÖZBEN BEKANYARODOTT A STRAND ELŐTTI PARKOLÓBA.
   - Miért bánnám? – mosolyodtam el. – Éhes voltam, amúgy is.
   - Akkor király.
   Kerestünk egy aranyos helyet a homokban, majd lepakoltunk. Csak egy törölköző volt nálunk, amit Clay le is terített nekünk, majd intett, hogy üljek le mellé. Elfogadtam a felkínált helyet, majd csendben ültünk egymás mellett. Clay-jel valami lehet, még sohasem voltunk ennyire hallgatagok.
   - Építsünk homokvárat – vetette fel az ötletet, majd letérdelt a homokba. Felnevettem, majd letérdeltem mellé.
(Louis)
   MIUTÁN SKYLAR ELMENT NEM IGEN TÖRTÉNT ESEMÉNY. Csak az, hogy Hannah Jake-t választotta Jesse helyett.  Igen Hannah Montana-t néztünk, na és? Éppen nem adták a Répaúr és Borsóhölgyet. De aztán jött egy telefon.
   Niall-t hívta az új „csaja”, hogy nincs-e kedvünk kiruccanni Oslire-be. Mint megtudtuk ez egy üdülőhely, ahol homokos tengerpart van.
   - Na gyerekek, What Makes You Beautiful – kiáltott fel Liam. Beszálltunk a kocsimba és elmentünk a lányokhoz.
   Mikor odaértünk két szőke és egy fekete hajú lány szállt be éppen a kocsijába. Az egyik szőke nevetett – he-he – mi pedig követtük őket.
   Esküszöm, ha jobban tudom, kikkel megyünk, el sem jövök.
   Mikor kiszálltunk, hogy bemutatkozzunk a lányoknak a volán mögül Amberlie szállt ki. – Azta, Louis. Ezer éve, mi?
   - Úgy bizony – erőltettem az arcomra műmosolyt, majd megölelt.
   - Nyomás partizni állatok – tapsolt kettőt, majd megindultunk a part felé.
(Skylar)
   Már hatodjára jöttünk ki a partra. Elterültem a törölközőn. Élveztem ahogy a nap sugarai csiklandozzák a bőrömet és, ahogy a szemem – bár csukva volt – világosságot lát. Ahogy magamba szívom a D-Vitamint.
   - Tudod, azt mondják csak az képes homokvárat építeni, aki hisz abban, hogy megszelídítheti a dagály és a hullámokat – szólalt meg hirtelen és halkan Clay.
   - Ez szép volt – ültem fel, hogy mellém ülhessen.
   - Kösz – mosolygott. Belenézett a szemembe. És a baj megtörtént, mert engedtem neki, hogy túl hosszú pillantást váltson velem. Tekintete még mindig az enyémet nézte.
   És a fejem közelített felém. Majd ajka-ajkamra tapadt. Ajkainak sós íze volt a tengertől. Keze a derekamra csúszott és egyre erősebben csókolt. Nem igazán értettem mi folyik itt. De én még csak vissza sem csókoltam.
   - Szia Sky! – sipákolta valaki, akiről jól tudtam, hogy Amberlie, mert ezt az orrhangot bárhol a világon felismerném.
   - Szia Am – fordultam a hang irányába, ahol egy gonoszan mosolygó Amberlie-t, két furcsa kinézetű barátnőjét és öt lakótársamat láttam. Amiből három döbbenten nézett rám, Louis a fejét fogta, Harry pedig… Nem láttam elég jól, hogy a szemében lévő érzéseket kiolvassam. Nyilván undor volt bennük. Azok a smaragdszín szemek, most undorral telve pásztáztak engem.
   - Mindig tudtam, hogy ti ketten cukin mutattok – visítozta Amberlie. Normálisan nem mondta, de még normálisan nem is kiabálta. Sikítozva visongott, mint a disznó, ha vágják.
   Még fél percig Harry arcát néztem, majd felkaptam a ruhámat, a papucsomat és – jobbat nem tehettem – elfutottam.

Tengerparti ruha: