17♥

17. Fejezet~Ötlet (Harry)

   HIRTELEN ÖTLETTŐL VEZÉRELVE EGYENESEN BILLS SZOBÁJÁBA MENTEM – EGY KIS ÚTBAIGAZÍTÁS UTÁN. Halkan benyitottam a szobába. Sötét volt, de az alakokat kivettem, kivéve az utamba kerülő széket, ami szépen hasi tájékon éles fájdalmat okozott. Szépen káromkodva toltam odébb és az ágyhoz botorkáltam. Az ágy mellett az ablakon a redőny le volt húzva, így óvatosan, hogy ne verjem fel az alvó lányt, halkan felhúztam, így most az utca fényei fényt adtak számomra.
   Skylar békésen aludt hasán fekve. Egy fehér trikó és egy kék rövidnadrág volt rajta. Legszívesebben végig simítottam volna az arcán, hogy felébredjen és elmondjam neki, hogy sajnálom, amiért így kibuktam, de Caroline után igen nehéz elviselnem az ilyesmit. És igen… Ilyen nyálas ömlengést terveztem. És nem… nem fogom előadni.
   Felálltam és kimentem. Lent a többiek érdeklődő pillantással vizslattak engem.
   - Mi történt? – kérdezte Louis, aki most mosolyogva nézett rám. Intettem neki, hogy semmi.
   - De miért? – biggyesztette le az ajkait Bills.
   - Alszik.
   - Téged még életedben nem ébresztettek fel? – akadt ki Niall.
   - És mi van azzal, hogy ennek – mutatott végig magán Zayn – senki sem tud ellenállni, mert ez száz százalék Harold Edward Styles.
   - Csak Harry – mosolyogtam. – Bills a szüleid hol vannak?
   - Elment apával és a tesóimmal a nagymamámhoz. Imádom az időzítésüket. Valószínűleg egy vagy két napot ott maradnak. De te – mutatott rám – most azonnal felmész Skylar-hez és azt csinálsz vele, amit akarsz.
   - Csak halkan tedd, fáradt vagyok – dörzsölte meg a szemét Zayn. Bills megmutatta Zayn-nek a vendégszobát, akihez Niall és Liam is csatlakozott.
   - A mi házunk nem olyan nagy, de el fogunk férni. Gondolom a szüleim szobájában, meg a két tesóm közös szobájában senki sem szeretne aludni – mondta Bills. Louis valamit odasúgott neki, mire felkuncogott.
   - Haver… a répákra esküszöm, hogy Skylar meg fog bocsátani – tette a vállamra a kezét Louis. Elhúzott szájjal bólintottam, majd Louis kézen fogta Billst és a nappali felé mentek. Úgy gondoltam kimegyek a kertbe, hogy addig is csináljak valamit, de ezt az ötletet Liam már elcsente.
   - Nora, hidd el, hogy nincs most olyan dolog, amit jobban szeretnék annál, hogy megölelj – mondta Liam. Na és én ilyeneket nem fogok mondani.
   Kimentem a teraszra, ahol egy kiscica pihent. Odamentem hozzá és lágyan megsimogattam a tarka bundáját.
   - Hát te ki vagy? – kérdeztem és leültem. A macska nyávogott egyet, majd rámászott a combomra. – Vonzódsz a hülyékhez, vagy fázol? Gondolom az előbbi – mosolyogtam magamon. – Szerinted mit csináljak? Ömlengjek Skylar-nek, vagy csak hagyjam, és reggel kimagyarázom valahogy – játszottam vele. Hamar megunta, így elfeküdt rajtam. Tovább simogattam, mire dorombolni kezdett. – Tehát… egy hosszú dorombolás azt jelenti, hogy menjek fel és lepjem meg Skylart. Két rövid bólintás azt jelenti, hogy ömlengjek is. És huszonöt felváltott pedig azt, hogy hagyjam a fenébe a dolgot – sóhajtottam. És igen… most jönne az a rész, amikor a cica halálba dorombolja magát a huszonöt hosszú-rövid dorombolással. De nem. Csak egy hosszú dorombolás volt a válasza. – Kösz, öreg –tettem vissza a helyre, ahol találtam, majd bementem.
(Skylar)
   EGY BÁLTEREMBEN VOLTAM ÉS ÉPPEN BRAD PITT-ET ÖLELTEM. Rajtam egy meseszép fehér ruha volt, míg rajta egy öltöny és melegítő alsó. Furcsa volt, de nem lényeg, hiszen én is sportcipőben voltam. Egyszer csak a diszkó gömb fehér fényei helyett kékeket szórtak ránk, amik koppanással értek földet. De a padlón nem volt semmi. Még linóleum sem. A gilisztás földön álltam, miközben Brad levette a lakkcipőjét és mezítláb ált a vizes, gusztustalan, kukacos és gilisztás talajra. Még mindig mosolyogva nézett engem. Lila szemei kíváncsian méregették az arcomat.
   - Miért? Először Clay, aztán Ő? – fogta meg valaki a hátamat, de mire megfordultam, már nem volt ott senki. Most a másik irányból jött a hang. – Miért tetted ezt velem? Ő a legjobb barátom! – odafordultam felé. Harry elkapta a csuklómat.
   - Miért tetted ezt? – jött be az ajtón Clay. – Hiszen Ő az apám – mutatott Brad-re. – Te ezt tudtad jól – nézett rám undorral telt szemekkel.
   - Harry. Clay. Én csak… felejteni akartam!
   - De mégis mit? – jött egy hang a távolból. Harry hangja volt, de az arcát nem láttam már. Sőt már magát a báltermet sem láttam már, mert New Yorkban kötöttem ki. Robert Pattinson éppen most ment be az Ikertornyokba, hogy megvárhassa az apját. Tudom, hogy ennek mi lesz a vége. Ez a kedvenc filmem. Már ezerszer láttam.

   Reggel fogalmam sincs mikor ébredtem és fogalmam sem volt arról, mikor aludtam el, de a fejem tele volt Harry-vel. Az illatával, az érintésével, a csókjával, az érzéssel, amikor mellette fekszem. Bills szorosan ölelte a derekamat, mintha sohasem akarna elengedni.
   - Bills – bökdöstem meg kicsit a könyökömmel – jó reggelt.
   - Neked is – válaszolt VALAKI, aki nem Bills volt. A hangja mély, érdes és teljes mértékben kómás volt. Gyorsan megfordultam és Harry mosolygó arcával kerültem szembe. – Mielőtt bármit is mondasz, sajnálom.
   - Mit? – túlságosan fáradt voltam ahhoz, hogy gondolkozzam.
   - Azt, hogy kiakadtam. Hogy kiabáltam veled. Pedig nem is járunk, vagy ilyesmi…
   - Az ilyesmi megfelelő kifejezés a kettőnk között zajló dolgoknak – motyogtam, majd felültem. Ő is követte a példámat.
   - Szeretném, ha tudnád, hogy kedvellek. És… nekem többet… nem erről meggyőztem magamat, hogy nem mondom el. Úgyhogy még egyszer bocs – mondta és felállt. Felugrottam gyorsan és a keze után nyúltam. Visszafordítottam magammal szembe. A kezeimet az arcára tettem és lágyan megcsókoltam. Elmosolyodott. A karjait a derekam köré fonta és viszonozta a csókot.
   - Jársz velem? – nevetett fel.
   - A csók miatt? – mosolyogtam rá.
   - Is – nevetett.
   - Legyen – vonta vállat.
   - Mi?
   - Járok veled – mondtam, mire megcsókolt. Csók közben valami olyat mormolt, hogy ez akkor már hivatalos, de nem igen figyeltem rá. Csak csókoltam.
   - Srácok, jó lenne, ha felkelnétek, mert szeretnénk visszamenni Cristel-be és… - nyitott be hozzánk Louis. Gyorsan elhallgatott és visszacsukta az ajtót. Felnevettünk, majd folytattuk tovább.


álombeli ruha: