18♥

18. Fejezet~Balhé

   MÁR KÉT HÉT IS ELTELT AZÓTA, HOGY ELJÖTTÜNK LONDONBÓL. Azóta, hogy itthon bejelentettük, hogy hivatalosan is járunk. És ma lesz a szünet utáni első hivatalos iskolai napom. Valahogy mindig tehernek éreztem az iskolát, ahol csak a jegyek miatt járok be. A Skorpiók otthona helyett nyugodtan kiírhatnák, hogy Pokol legforróbb bugyra. De ma olyan boldog voltam, hogy szinte repültem. Olyan könnyűnek éreztem magam, hogy talán még Amberlie sem tudná elrontani a kedvemet. Mondom talán.
   Ha reggel Harry mellett ébred az ember, eleve jó kedve támad. Köszönöm drága!
   - Jó reggelt – csókolt meg finoman.
   - Neked is – viszonoztam csókját. Két hete minden reggelem így indul. Na nem mintha bánnám. – Iskolába kell mennem – álltam fel kelletlenül.
   A szekrényemből kivettem egy barna csíkos toppot és egy hosszú, fehér szoknyát, majd a szoknyát mell alá felhúztam és egy barna övvel szorítottam meg. A hajamat oldalra fontam, majd Harry felé fordultam.
   - Hogy festek, Harold? – vigyorogtam rá. Ő csak csodálattal bámult, de azt, hogy miért nem tudom.
   - Gyönyörű vagy. És a látvány annyira tökéletes, hogy az sem zavar, ahogy az előbb hívtál – mosolygott. Odajött mellém. Kezét a derekamra tette. Hátrafordítottam a fejem és megcsókoltam.
   - Így tényleg el fogok késni – nyomtam rövid puszit az ajkaira, majd felkaptam a táskámat és kimentem.
   - Ne már! – kiáltott utánam Harry, mire felnevettem.
   - Kettőkor itthon vagyok – kiabáltam fel az emeletre. – Szeretés – intéztem Harry-hez.
   - Viszont – ordított vissza Zayn.
   - Vissza Malik, Ő az enyém – kiabált vissza Harry. Hangosan felnevettem.
   - Sok sikert kicsim az első naphoz – nyomott puszit anya a homlokomra mosolyogva.
   - Köszi. Szeretlek – mondtam és kiléptem az ajtón, de Harry még utánam kiabáltam a nyitott ablakon keresztül.
   - Anyukád miért kap szeretleket?

   - LÚZER – JÖTT NEKEM A VÁLLÁVAL AMBERLIE.
   - Baszki, mekkora segged lehet, hogy még ezen a folyosón sem férsz el? – morogtam hangosan. Amint Harry nem volt a közelemben, minden pozitív és boldog dolog elkerült.
   - Ismételd meg – állt elém Amberlie.
   - Nagy a segged, némber – mosolyogtam rá, mire meglendült a keze és az arcomon talált csak szabad helyre, ahol csattanással lefékezett. Elhalkult a folyosó. A pofon erős volt, így a fejem jobbra csapódott. Odakaptam a kezem, de csak mosolyogtam, mert tudom, ezzel felidegesíthetem.
   - Gyerek, ha én is annyiszor felpofoztalak volna, ahányszor sértegettél, már egy fogad sem lenne – nevettem az arcába. Néhányan felhorkantak a folyosón. Amberlie ütésre emelte kezét én pedig behunytam a szemem. Nem fogok ellenkezni, mert az is verekedésnek számít és nincs most arra szükségem, hogy bevarrjanak a büntetésbe. Még egy órát kell csak kibírnom és mehetek haza. Miért kell ennek a szőke ingyenélőnek mindent elrontania?
   Viszont ezen túl Amberlie-nek a hajam tetszett meg. Belemarkolt és teljes erejéből húzni kezdte lefelé. Kétrét görnyedtem, ahogy a hajamat húzta a föld felé. Most már nem hagytam magam. Rátapostam a lábára és mikor felkiabált megragadtam a haját. Miután eljutott a ködös tudatáig, hogy mit csinálok megragadta a vállamat és megpróbálta leválasztani kezeimet a hajáról. Végül már ott kötöttünk ki, hogy a nyakamat fogta és elég kellemetlen volt. Bár nem fojtogatott – bár ki tudja, mit tartogat a jövő -, de igen kellemetlen volt úgy ficánkolni, miközben valaki a nyakadat fogja.
   Aztán jött a desszert. Lefejtette egyik kezét a nyakamról, majd behúzott egyet. Kissé elhajoltam, így csupán az arccsontomat érte az ökle. Én is elengedtem a haját és megütöttem. Ököllel.
   És jött az igazgató. Behivatott minket az irodájába, ahol meghallgatta a történeteket. Annyiban maradtunk, hogy tök mindegy ki kezdte a verekedést, de megtörtént és elég jól látszott, hogy mind ketten akartuk. Három óra elzárást kaptunk.

   RÖGTÖN A HETEDIK ÓRÁM UTÁN JELENTKEZNEM KELLETT A BÜNTETŐ TEREMBEN, ÍGY MÉG CSAK ESÉLYEM SEM VOLT FIGYELMEZTETNI AZ OTTHONIAKAT A HELYZETRŐL, VISZONT AZ ÉN HELYZETEMET IGENIS FELMÉRTEM A LÁNYMOSDÓBAN. Itt nincsenek lány barátaim, sőt fiúbarátom sincs már és nem tartok magamnál sminket, így az arcom egyik felén lévő piros foltot és a másik oldalon lévő kék foltot úgy hagytam, ahogy volt.
   A teremben rengeteg ijesztő külsejű iskolatársam volt, de egyik sem volt olyan ijesztő, mint Amberlie. Bal szeme alatt csúnya sötét folt jelezte, tudok valamit verekedés terén. Büszkeség töltött el. És ha ahhoz, hogy bemossak, neki három órát kell végig ülnöm itt, megtenném még egyszer. Vagy többször.

  OTTHON MINDENT ELMESÉLTEM, PERSZE BÜNTETÉST IS KAPTAM, AMI EGY HÉT SZOBAFOGSÁG VOLT, DE HA HARRY VELEM ALSZIK NEM IS OLYAN SZÖRNYŰ AZ, HA NEM TEHETEM KI A LÁBAMAT ONNAN, NEM DE?
   - Te az én rokonom vagy, látom – karolta át a vállamat Louis.
   - Boldog vagyok, hogy örülsz annak, hogy agyonvert egy szőke liba, de ha megbocsátotok, megyek és eltűntetem a károkat – mosolyogtam és felmentem a fürdőszobába.
   - Büszke vagyok rád – kacsintott rám Harry a fürdőszoba ajtófélfájának támaszkodva. Csak hümmögtem egyet, majd alapozóval és púderrel eltüntettem a piros, illetve kék foltot. – Szívesen látnám annak a szőkének is a képét.
   - Ő a szeme alá kapott – léptem elé, mire megcsókolt.
   - Az én barátnőm csak jól céloz – csókolt meg ismét. – De rám ugye nem fogsz célozni?
   - Ha összetöröd a szívem, majd megkérem Louis-t, hogy verjen össze – mondtam komolyan, majd elmosolyodtam.

ruha: