20♥

Közérdekű közlemény! :-) Hát eljött az utolsó fejezet is. Hűha. Ezután még jön az Utószó, aztán egy icike-picike szünetre megyek, hogy pihenjek - talán 2/3 hét -, de utána frissülve visszatérek és remélem ti is. Nyugalom. A gépemen már előre 13 fejezet meg van írva. ;) xx Alexa L. Wozde


20. Fejezet~Keserédes méz

   HARRY-NEK NEM SOKAT KELLETT RÁM VÁRNIA, MERT PILLANATOK ALATT A CSARNOKNÁL VOLTAM. Írtam neki, egy üzenetet, hogy merre menjek, mire ő azt írta, hogy kövessem a hangokat. A mi csarnokunk úgy néz ki nagyjából, hogy egy nagy folyosóról több ajtó nyílik a pálya részére. Bementem és egyből meghallottam Harry-t: Gyere ide!
   A hang irányába siettem, és benyitottam. Nem mondanám, hogy tetszett a látvány. Csak ketten voltak bent, de azok sem teljesen azok, akikre számítottam. Harry és Caroline voltak bent. És igen el voltak foglalva. Egymás szájával. Tehát igen… csókolóztak.
   Szerintem mondanom sem kell, hogy mennyire szarul éreztem magam. Van egy pasim, akivel alig vagyunk együtt egy hónapja és már a volt barátnőjével csókolózik.
   - Vendégünk van – szakadt ki Caroline a csókból, majd mindketten felém fordultak. Caroline valamit odasúgott Harry-nak, aki felém jött.
   - Skylar ezt én meg tudom magyarázni – közeledett, de én hátráltam. A tekintetemben düh és csalódottság keveredhetett. A lelkemben ez keveredett. No meg megvetés.
   - Valahogy most nem érdekel a magyarázatod Harry – sziszegtem felé.
   - És most akkor mit fogsz csinálni? – kérdezte idegesen. – Megütsz engem is? Csak, hogy tudd, én nagyobb ütök.
   - Nem állt szándékomban megütni téged – morogtam. Elszomorodtam, hogy Harry ilyeneket vág a fejemhez.
   - Tudod mi az igazság? – kiabált rám. – Nem járhatok egy olyan lánnyal, akinek régebben problémái voltak. Az újságírók alaposan utána néznek egy híres ember – jelen esetben – az én barátnőmnek. Nem járhatok egy súlyproblémás lánnyal. Caroline-nak karriere van és attól, hogy nagy a korkülönbség és még inkább hozzám való, mint te.
   - Ez esetben nem is igen értem, miért hívtál ide – fordultam meg és kimentem. A csarnok előtt találkoztam a többi négy fiúval, akik értetlenkedve néztek rám.
   - Kérdezzétek Harry-t és Caroline-t. És gratuláljatok nekik a nevemben, mert én elfelejtettem – mondtam nekik és elindultam. De még egyszer utoljára visszaszóltam. – Louis, kérlek hadd beszéljek veled egy percet.
   - Mond csak – mondta, mikor kicsit félre vonultunk. Láttam a szemében, hogy ideges.
   - Először is, nem akarom, hogy emiatt Harry-vel veszekedjetek. Ő a legjobb barátod. Ez az én dolgom és az övé. Nem kell részesnek érezned benne magad.
   - Szar ügy ez nekem. A legjobb barátom és az unokatestvérem – hajtotta le a fejét.
   - Könnyebb dolgod lesz a húgaiddal, ha nagyok lesznek. Remélhetőleg nem fognak összejönni egy bandataggal sem – nevettem.
   - Mi a másik dolog? – Nem tagadhatom; belém lát.
   - Elmegyek. Dániába – mondtam egy levegővel.
   - Mi van? – kiáltott fel Louis. – Mit mondott neked ez a hülye? Utalt rád valamivel, vagy mi? Azt mondta, hogy kövér vagy? Ezért akarsz visszamenni?
   - Nem. Pár hete kaptam egy üzenetet attól a nőtől, aki anno rajtam is segített. Felkért, hogy modellkedjek náluk és legyek a cégük arca, mert Németországba akarnak terjeszkedni. És példát mutassak a lányoknak. Először nem akartalak itt hagyni benneteket, de most rajtad kívül nincs igen dolog, ami idekötne, de te meglátogathatsz és én is látogatlak majd. Persze, majd Harry-t nem.
   - Mikor mész?
   - Nem tudom, melyik géppel repüljek Dániába. Majd megírom egy SMS-ben, miután beszéltem a dán csajjal – húztam el a szám. – Szeretnélek megölelni, hátha most azonnal indulok. – Nem akartam megmondani neki, hogy már korábban nézegettem a repülőjáratot és egy óra múlva indulna is egy gép Dániába.

   MÁR KINT ÁLLOK A REPTÉREN. EGY HÁROMNEGYED ÓRÁJA ÍRTAM EGY ÜZENETET KEISY-NEK, MISZERINT MEGYEK ÉS Ő AZONNAL VÁLASZOLT RÁ. Ujjongott. Később Louis-nak is megírtam a gépem indulásának idejét, majd anya és apa közös erővel kocsiba ült és kivittek a reptérre. A reptér a város másik oldalán volt. Azért ebben a városban, mert ha messziről jönnek, az emberek leszállnak egy meleg városban és ahhoz, hogy a tengerpartra jussanak, kocsit kell bérelniük. Sok ember, sok pénz, sok marha.
   Éppen az előbb mondták be, hogy a Dániába tartó repülőgép tíz perc múlva indul és fáradjanak oda az utasok a hatos peronhoz. Felálltam és utoljára megöleltem anyát és apát, majd magamhoz vettem a két utazótáskámat. Még egyszer visszanéztem és az üvegrész másik oldalán mind az öt One Direction-ös fiút láttam meg. A szemeim megteltek könnyekkel. Egy utolsót intettem nekik teli kézzel, majd siettem, hogy be tudjak szállni a gépembe.

   Egy olyan géppel repültem Dániába, ami Londonból indult, így ismeretlen mellé kerültem. Egy barna hajú fiú mellé, aki pilóta napszemüveget viselt.