●12●

~ Amikor Louis fiatalabb volt el akart futni és egy cirkuszban élni.

Ha szabad kérnem ehhez a fejezethez a véleményeket, mert ilyet most írtam először. ^^
Puszi: Alexa L. Wozde xx

Kapitel 12 – Szörnynek érzem magam

   Mindössze két hete annak, hogy Alan-nél voltunk egy interjún, de az óta is a fiúk egyfolytában visszanézik. Ma reggel is ennek a hangjára ébredtem. Többet a fiúknál sem alszom, akármennyire is szeretek Harry karjaiban feküdni.
   Picit megmozdultam, mire az említett göndör hajúm felmordult és szorosan magához húzott.
   - Még korán van – morogta édes reggeli hangján.
   - De nem tudok aludni – nyafogtam és óvatosan lefejtettem magamról a karjait. Amint sikerült felültem és magamra vettem a fehér neműmet – szabad rosszra gondolni.
   - Minek az – mosolygott a nyakamba Harry, majd a vállamon lefelé haladva apró puszikat adott a bőrömre. – Feküdj vissza – motyogta. – Segítek ezeket levenni – kezdte el kikapcsolni a melltartómat, mire felugrottam.
   - Harry miért nem tetszik a fehér neműm? – fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.
   - Mert a szerelmünk útjában állnak – mondta teljesen komolyan, majd a derekamnál fogva magára rántott.
   - Ezt most komolyan itt kell? – állt az ajtóban Zayn. Villámgyorsan legördültem Harry-ről.
   - Ez az én szobám, miért ne lehetne? – háborodott fel Harry.
   - Haver te annyira kanos vagy, hogy még fát is megszexuálnál – battyogott el Zayn.
   - Elmegyek lezuhanyozni – mentem be a fürdőszobába.
   - Én is jövök – kiabált Harry, de gyorsan bezártam belülről az ajtót és jót nevettem a szitkozódásán.

    Mikor készen lettem idegesen tapasztaltam, hogy nem hoztam be semmi olyasmit, ami tiszta lenne és felvehetnék. Most jönne az, hogy Harry-nél már nagyon sok ruhám van? Hát valahol az ágy alatt biztosan, mert pár pólóm hiányzik, de hoztam magammal tegnap este cuccot. Szorosan magam köré tekertem a fehér törülközőmet, majd kiléptem a fürdőből. Odasétáltam a táskámhoz és felkaptam, majd indultam volna vissza a fürdőbe, de Harry elkapta a derekamat és a falnak szorított. Kezeimet lefejtette a törülközőről, így már csak a nekem préselődő teste tartotta rajtam a törülközőt. Rajta is csak egy bokszer volt. Kicsit eltávolodott a teste az enyémtől így lehullott rólam a törülköző, majd lecsapott az ajkaimra.
   Hirtelen eltávolodott tőlem és lenézett, majd kaján vigyor terült el az arcán. Megráztam a fejem és felkaptam minden földre ejtett dolgomat és befutottam a fürdőbe, ahol magamra kaptam a ruhámat (ami egy fehér gombos felsőből és egy rövid kékes szoknyából állt).
   - Így is csodás vagy, de nélküle sem semmi – kacsintott rám Harry, amikor kiléptem. Megforgattam a szemem, majd elé léptem. Ő az ágyon ült, így a hasammal volt így vonalban az arca. Átfogta a derekamat és beleültetett az ölébe – hozzáteszem, míg én bent voltam ő is felöltözött.

●

   - Elmentem futni – mondtam anyunak, aki egy puszit nyomott az arcomra és elengedett. Út közben bekapcsoltam a telefonomon a zenét és a fülhallgatóban egy ismerős dallam csendült fel: The secret side of me, I never let you see. Ez a szám elég löketet adott nekem, hogy elkezdjek futni. Csak úgy szeltem az utcákat, mint tortában a kés – éhes vagyok – és egyre csak gyorsítottam a tempón. Ismét felcsendült a Monster, de egyszerűen nem volt erőm tovább futni, így megálltam az egyik út szélén. A térdeimre támaszkodtam és úgy lihegtem.
   Ekkor valaki befogta a számat valamivel és vonszolni kezdett. Nem volt semmi erőm sem, de nem a futástól, hanem attól a valamitől, amit belélegeztem. Az utolsó mondat, amit hallottam, mielőtt elveszítettem az eszméletemet: I feel like a monster!

ruha: