●3●

~A KCA után Harry 33.000, Niall 28.000, Liam 27.000, Louis 25.000és Zayn 23.000 követőt szerzett.


Kapitel 3 – Körülmény

   PERSZE A RÓZSÁHOZ TARTOZOTT EGY KÉZ IS, ÍGY MEGFOGVA AZT, AZ AJÁNDÉKOZÓT BEHÚZTAM A NŐI MOSDÓBA. Reméltem egy személyt, de tudtam, hogy biztosan nem ő lesz az. De mikor aztán tényleg megláttam Őt, kezében egy szál rózsával a szívem újra nagyokat dobbant.
   - Harry… ez… - nem éppen voltam ebben a pillanatban a szavak embere – nője -, de nem is kellett annak lennem, mert Harry, ahogy meglátott megcsókolt. Átölelte a derekamat; a rózsa csiklandozta a bőrömet. Egyik kezemet a karjára, másikat pedig a tarkójára tettem.
   Az idő csak úgy elillant közöttünk, mikor csókolóztunk.
   - Sajnálom, nem éppen a legromantikusabb körülmény – mondta rekedten Harry, miután elváltak ajkaink. – És a virág is a kórházi ajándékboltból van, de…
   - A szándék a lényeg – mosolyogtam és ismét megcsókoltam. Eddigi szilárd pajzsomat egy szál rózsaszínű rózsa rombolta le, s elvesztem. Elvesztem mindegyik tettében. Ahogy zöld szeme megcsillant, mikor belenéztem. Ahogy keze a csípőmre siklik, s megpihen végül a derekamon. Ahogy átnyújtja nekem a rózsát. Ahogyan megcsókol. Ahogy rám nevet.
   - Nem igazán számít a hely – suttogtam a nyakába, amitől megborzongott.
   - De? – húzódott el tőlem.
   - A szag annál inkább – nevettem fel és kissé elpirultam.
   - Nem akartam szólni, hátha neked kényelmes így – vakargatta a tarkóját. Ekkor egy néni lépett be a mosdóba, kissé meglepődött, de ezt hamar kiheverte és szegény Harry-t püfölni kezdte a kisretiküljével, aki erre kifutott a mellékhelységből. Felkacagtam Harry rémült arckifejezésén, majd beleszagoltam a rózsámba.
   - Legközelebb ne itt romantikázzatok – jegyezte meg szárazon a néni és bement az egyik fülkébe. Inkább nem vártam meg, amíg könnyít magán, így kimentem Harry-hez.
   - Lehet, hogy nem látszik, de erős egy asszony – dörzsölgette meg a karját Harry, mire felkacagtam.
   - Adjak rá puszit?
   - Majd este – kacsintott, mire megforgattam a szemeimet.
   - Hogy találtál meg? – érdeklődtem.
   - Gustave mondta – mosolygott. Na, mi van? Hirtelen puszipajtások lettek?
   - Hova tűnt Louis és Gus? – kérdezte Harry, amikor odaértünk a többiekhez.
  
 (Gustave)

   - HAVER FIGYELJ… - KEZDTEM BELE A MONDÓKÁMBA – ÉN TÉNYLEG NEM AKAROK RÁHAJTANI BILLSRE. Ilyesmiről szó sincs.
   - Akkor miért nézel rá úgy? – kérdezte Louis. Kint álltunk a kórház előtt. Meg kell hagyni kicsit hideg volt és az eső szele fújt, de kibírtam. Csak tisztázzuk már végre!
   - Hogy nézek rá? – nevettem fel. – Úgy, mint a húgomra? Mint Skylar-re? Mint egy lányra?
   - Mintha szerelmes lennél belé – hajtotta le a fejét Louis.
   - Már miért lennék belé szerelmes?
   - Kiskora óta jóban vagytok. Becézed őt. Sokat beszélgetsz vele. És úgy nézel rá.
   - Kiskorom óta ismerem, ez tény, de nem vagyok belé szerelmes. Széplány, de már van barátja: TE! Nem rondítok bele senki kapcsolatába, főleg nem akkor, ha nem érzek vonzalmat egyik fél iránt sem – nevettem el kicsit a végét.
   - Ez esetben bocs, a sok ellenszenvért – nyújtott kezet felém Louis.
   - Semmi gond – mosolyogtam és elfogadtam a felkínált jobbot.