11♥

11. Fejezet~Túra

   - Gondolkoztam –kiáltott fel Louis miközben az Esküvői tortacsodákat néztük, immár kiegészülve Zayn-nel és Niall-lel.
   - Én is – mondta Niall. – Éhes vagyok. Nincs erre felé Nando’s?
   - Eltaláltad – mondtam. – És mi a te ötleted Louis?
   - Menjünk el túrázni – kiáltott fel. – Emlékszem, hogy olyan három éve, amikor ideköltöztetek elmentünk a közeli erdőbe kempingezni.
   - Olyat nem játszunk! – kiáltottam fel. Az volt életem leges-legrosszabb kirándulása. És persze azt is Louis találta ki. Mint azt is, hogy pókot rak a hálózsákomba, rám szakítja a sátramat, gilisztát tesz a kajámba és medvét utánoz. Mondom három éve volt. Én tizenhárom voltam, Louis pedig tizenhat. – Én veled oda még egyszer nem megyek, te állat!
   - Most miért, tök jó buli volt – nevetett.
   - Neked, de én egy hétig sokkos állapotban feküdtem itthon – morogtam. – Na nem, Louis Tomlinson, olyat nem játszunk, hogy veled én még egyszer elmenjek kempingezni!



   - Hogy szedhetett erre rá engem? – kérdeztem magamtól költőien, amikor a sátrakat cibáltam le a garázsban lévő polcokról.
   - Úgy, hogy áldott jó a szíved, drágám – mondta anya és rántott egyet a sátramon, így hátraestem.
   - Kösz – morogtam. Miután egy kiadós veszekedésen túl voltunk Louis-szal anyáék is hazajöttek, majd agyon dicsérték a túra és kemping ötletét. – Valld be, hogy csak apával akarsz kettesben lenni, azért találtad olyan jó ötletnek – morogtam.
   - Kislányom. Apáddal már húsz éve házasok vagyunk, és nem igazán jut időnk egymásra – mondta anya. A szemem előtt lepergett az egész életem, majd gyorsan kihátráltam az garázsból.
   - Beszéltem apámmal – mosolygott Bills.
   - Én is az enyémmel – kontrázta Nora.
   - Maradhatunk – vigyorogtak.
   - Legalább nem kell egyedül szenvedned velük – mosolygott Nora.
   - Legalább – dörmögtem, majd megöleltem őket.
   Felmentünk a szobámba és összepakoltuk egy hátizsákba a ruhákat. Adtam a lányoknak valami lazább ruhát és sportcipőt. Én egy fehér halásznadrágot és egy zöld pólót vettem fel, zöld tornacipővel. Lementünk a nappaliba, ahol a fiúk éppen feszülő figyelemmel hallgatták az éppen beszélő Niall-t.
   - Ez igazán nagy szemétség tőled haver, hogy csak most hallunk erről – mondta Louis. – És akkor emiatt nem tudtok jönni velünk kempingezni?
   - Nem, hanem azért, mert ma is a csajokkal leszünk – vigyorgott Zayn. Hozzálapultam a falhoz és a lányokat is csendre intettem. Kíváncsi voltam, hogy rólunk mondanak-e valamit, ugyanis a lányok nem mondanak nekem semmit.
   - És nektek milyen estétek volt – kérdezte Niall. Kíváncsian várom, hogy ki fogja kezdeni.
   - Semmi érdekes – rántott vállat Harry. – Megnéztünk egy horrorfilmet. – Meglehet, hogy én sem terveztem elmondani azt a bizonyos csókot, de azt semmiképpen nem mondtam volna, hogy semmi érdekes nem történt.
   - Én megcsókoltam Bills-t – mondta büszkén és vigyorogva Louis.
   - Megcsókoltad? – tátogtam Bills felé, aki csak egy vállhúzással és bocsánatkérő mosollyal nézett rám.
   - Én is Nora-t – mondta mosolyogva Liam.
   - Te is? – tátogtam most Nora felé.



   - Szóval ezt fogjuk tenni? – kérdeztem Harry-től suttogva, amikor az erdőben bandukolva egymás mellé kerültünk.
   - Ezt hogy érted? – nézett rám. És megint ugyanúgy, mint tegnap este.
   - Gondolom nem egyedül csókolóztam – morogtam, majd a földet kezdtem pásztázni a tekintetemmel.
   - Azt akarod, hogy megint megcsókoljalak? – ált meg és magával szembe fordított.
   - Hé, mi van már srácok – kiabált hátra nekünk Louis. Mi mentünk leghátul.
   - Belement valami a szemembe – kiabáltam vissza. – Harry megnézi és megyünk utánatok.
   - Jó – kiáltott vissza és továbbmentek.
   - Nem arról van szó, hogy csókolózni akarok veled… megint – sziszegtem dühösen -, de az, hogy semmi érdekes nem történt… Az talán túlzás.
   - Tehát, ha jól veszem ki – morogta – azt akarod, hogy a saját unokatestvéreddel beszéljem meg, milyen volt veled csókolózni. Könyörgöm az még csak nem is csók volt. Csak egy puszi.
   - Rendben – szorítottam össze az ajkaimat. Nem volt szükségem arra, hogy Harry gúnyolódjon rajtam. Lefejtettem a karomról a kezét, majd Louis-ék után indultam. Elkapta a karomat, de idegesen kirántottam az ujjai közül.
   - Hagyj már! – kiabáltam. – Tudod mit? Elég gúnyolódást kapok még mindig jó pár embertől a suliban, hát a tiéd aztán már végképp nem kell. Tekintsük ezt az egészet meg nem történtnek. Kezdve a filmtől, mostanáig bezárólag.
   Éppen menni készültem. Nem engedhettem meg, hogy előtte boruljak ki. Így is fojtogattak a könnyek. Már tényleg nem sok kellett hozzá, hogy ismét bőgjek. De visszahúzott. Ő visszahúzott.
   És megcsókolt. Ez most nem egy „puszi”volt. Tényleg egy csók volt. Karomat a nyaka köré fontam, ő pedig szorosan átölelte a derekamat.
   - Louis, megvannak! – hallottunk egy kiabálást. Elváltunk, de Harry még mindig a derekamat ölelte. Liam kiabált hátra az unokatesómnak. – Szerintem ezt látnod kellene – nevetett gonoszan. Erre már Harry is elengedett.
   - Alszol velem? – bökött oldalba Harry.
   - Veszekednem kell veled? – néztem rá.
   - Nem.
   - Akkor jó.
   - Srácok, várjatok meg! – kiabált valaki. Hátrafordultunk.