19*

Chapter 19 - Az ok, miért  (Nora)

   - HIDD EL NORA MOST A LEGJOBBAN CSAK TÉGED SZERETNÉLEK ÁTÖLELNI – MONDTA LIAM A TELEFONBA.
   - A bizalomhoz nem csak néhány szóra van szükség – sóhajtottam.
   - Miért vádolsz meg állandóan?- kérdezte szomorú és elkínzott hangon.
   - Miért nem akarsz magaddal vinni a koncertekre? – kérdeztem vissza csípősen. Az ágyamon ültem és görcsösen szorítottam a párnám huzatát.
   - Néha úgy a legnehezebb a maximumot adni, hogy egy számodra fontos ember figyel – mondta halkan.
   - Akkor Louis miért tudja elviselni Bills és Skylar jelenlétét. No és Harry? – éreztem, hogy egyre jobban nő bennem a düh.
   - Louis jobban viseli (?) – inkább tűnt kérdésnek, mint kijelentésnek.
   - Valóban? Milyen érdekes. És ebben azért vagy bizonytalan, mert…?
   - Nem érezném még, hogy a közöttünk lévő akárminek lenne valamiféle súlya. Érted már? – letettem.



   Az elmúlt pár napban szinte ki sem mentem a szobámból. Általában vagy a laptopon lógtam vagy telefonáltam. Leginkább a lányokkal beszéltem (twitter-en, msn-en, telefonon, kamerán és facebook-on). Minden lehetséges módon. Néha úgy érzem, kimaradok dolgokból, de amint beleavatnak a dolgokba és mindent részletesen elmesélnek már értem a dolgokat.
   - Tessék? – vettem a fel a telefonomat és elterültem az ágyamon.
   - Baj van, megint – mondta Bills.
   - Mi történt? – ültem fel hirtelen. Felkészültem a legrosszabbakra. Reméltem, hogy felkészültem.
   - Skylar kapott egy levelet valami névtelen nőtől és…
   - Honnan veszed, hogy nő volt? – kérdezte tőle Louis.
   - Egy férfi nem akarhatja, hogy hagyja békén Harry-t különben bántja őt – mondta kioktatóan Bills.
   - És ha meleg? – szólalt fel Zayn.
   - Kik vannak még ott? – kérdeztem gyorsan mielőtt még valami olyat mondanék, ami megbántana valakit.
   - Mindenki. Őő... figyelj Nora, kicsit átadlak Gus-nak. Még nem ismeritek egymást, de… átadlak neki. Majd elmagyarázza – hadarta Bills, majd egy fiú szólt a telefonba.
   - Szia – mondta zavarodottan.
   - Szia… - most mutatkozzak be neki? – Nora vagyok.
   - Gustave. De csak Gus – nevetett egy picit. Röviden levázolta a helyzetet.
   - És most mi van Skylar-rel? – kérdeztem aggodalmaskodva.
   - Harry ágyán ül és sírdogál – mondta szomorúan. – Hé, Nora Liam beszélni szeretne veled.
   - Ez nem kölcsönös – mondtam, majd letettem. Nem érdekel, hogy most éppen milyen magyarázattal áll elő.



   NEM MONDHATNÁM, HOGY HARAGSZOM LIAM-RE, DE AZT SEM, HOGY KI VAGYOK BÉKÜLVE A DOLOGGAL. Én hajlamos vagyok az eszemre hallgatni, miközben kegyetlenül elcsitítom szívem keserves hangját.
   Pár órával az után, hogy megtudtam mi történt Skylar-rel – megint – úgy döntöttem Dániába utazom. Összepakoltam pár ruhát és beletettem őket egy utazótáskába, majd elköszöntem a szüleimtől. Kiálltam az utcára és fogtam egy taxit. Egy kedves férfi volt a sofőr. Segített bepakolnom a csomagtartóba, majd kivitt a reptérre.
   Éppen kanyarodott volna be a parkolóba, amikor az autópálya felől egy száguldó autó nekicsapódott a kocsinak.