●8●

~ "Egy ló egyszer lefejelt. Nem hiszem, hogy az állatok túlságosan is kedvelnének." - Harry


Kapitel 8 – Születésnap

   AZ AJTÓBAN HARRY ÁLLT KEZÉBEN EGY CSOKOR VÖRÖS RÓZSÁVAL. Ennyit arról, hogy nem kérek meglepetéseket egy jó ideig.
   - Miért csengetsz a saját házadba? – mosolyogtam, mikor arrébb álltam. Bejött és átnyújtotta nekem a virágot.
   - Meg akartalak lepni – mosolyogott és apró csókot nyomott a számra.
   - Miért is? – puhatolóztam somolyogva.
   - Csak úgy eszembe jutottál – nevetett fel, majd átölelt. Ugye nem lehet, hogy megfeledkezett a születésnapomról?

   - Nem megyünk el sétálni? – tette le a lábaimat az öléből; éppen az, Amikor én 17 voltam…-ot néztük. Felállt és a kezét nyújtotta felém.
   - Felőlem – rántottam meg a vállamat, majd felálltam.
   Már egy jó ideje sétáltunk, amikor kitalálta, hogy menjünk vissza. Még be sem fordultunk az utcába befogta a szememet.
   - Játszunk – mondta szórakozottan.
   - Mit? Te vezetsz én meg kitalálom, minek megyek neki? – nevettem fel kínomban. Nem szeretem, ha befogják a szememet. Olyan kiszolgáltatottnak érzem magam olyankor.
   - Bizalom játék. Én, vezetlek te mész.

   - Megjöttünk – mondta, majd benyitott a házukba. A szememet csak az után engedte el, hogy becsapta az ajtót.
   - Meglepetés! – ordították jó páran a nappaliból. Csak hogy ez nem a fiúk háza volt, hanem a szüleimé.
   - Csak nem azt feltételezted, hogy elfelejtem a születésnapodat – ölelt át hátulról Harry és a fülembe suttogott.
   - Köszönöm – öleltem meg. Ezután jöttek csak az érdekes jelenetek.
   Kiderült, hogy a szüleim is itthon vannak, sőt mindennap diskuráltak a bandával, a bulival kapcsolatban. A lényeg, hogy ismét velük fogok lakni.
   Aztán kaptam ajándékokat. Louis-tól egy karkötőt kaptam, amin három apró, ezüst medál lógott. Egy répa, egy bajusz és szív. Jól megszorongattam érte. Nagyon jól esett, hogy egy ilyen személyes ajándékot kaptam tőle. Zayn-től egy napszemüveget, Liamtől egy hó gömböt kaptam, amiben az Eiffel-torony volt. Niall egy gyűrűt kaptam, amin két angyalszárny volt. Nora egy dísztasakot nyújtott át nekem, ami vagy teljesen meg volt töltve sminkekkel, parfümmel és csokival. Talán őt öleltem a legtovább. Aztán következett Gus, akitől egy bekereteztetett képet kaptam. Egy olyan képet, ami még Dániában készült rólam és Harry-ről.
   Aztán jött Bills. Ő is egy átlátszatlan tasakot nyújtott át nekem kaján vigyorral az arcán.
   - Akarom én ezt látni? – húztam fel a szemöldököm. Hevesen bólogatni kezdett. Kinyitottam a tasakot és fülig vörösödtem. Bills vett nekem egy fehérnemű szettet. Egy rózsaszín melltartó és egy hozzátartozó bugyi volt a tasakban. A melltartó és a bugyi szélein fehér csipke és fűző volt. Mérgesen néztem rá, mire bocsánatkérő, ám mégis győzedelem ittas mosollyal lépett oda hozzám, hogy ölelést adjon.
   A következő ajándékot anyáék adták át. Egy nagydoboz – annyira nem nagy – volt. Kinyitottam és egy gyönyörű kék magas sarkú cipőt találtam benne. Szorosan megöleltem őket.
   - Hiányoztatok – súgtam a fülükben.
   - Te is nekünk – szorított magához anya. – De mi nem is zavargunk tovább. Élvezd az első estéted nagykorúként kicsim. Mi egy hotelban fogunk aludni ma este.
   - Nem zavartok – mondtam, de apa leintett és már el is mentek. Sohasem tudok velük öt percnél tovább egy légtérben lenni?
   - Odaadhatom még én is? – jött mellőlem egy bizonytalan hang.